Kritika

Édes bosszú – Micmacs – (N)agyban megy a kavarás

Jean-Pierre Jeunet legújabb bohém filmjében a megszokott “Jeunet-világgal” és fura figurákkal találkozunk egy félig őrült, félig zseniális kaland erejéig. Irány-horány tehát a szemétdomb és éljen az “újrahasznosítás”, avagy hogyan lehet “hiper” eszközök nélkül elkapni a nagykutyákat?


Bazil (Dany Boon) nem éppen szerencsés alkat. Egy nyugodt, kemény munkával töltött (fotelben terpeszkedő filmnézés) délutánon egy elejtett és véletlenül elsült fegyver fejbe lövi. Megússza a dolgot, de a golyót nem lehet eltávolítani. Ezután rövid úton elveszíti a lakását és a holmiját. Majd a munkáját. Nem sokkal később kiderül, hogy az őt eltrafáló lövedéket ugyanaz a cég gyártja, mint amelyik azt a taposóaknát, mely édesapját is megölte. Bazil újdonsült furcsa barátaival felszerelkezve akarja megleckéztetni a fegyvergyártókat. A bosszú pedig édes, a szó minden értelmében. Helyes kis összeesküvést hoznak össze a kissé őrült, hóbortos haverok és havernők, miközben Bazil élete a lehető legjobb irányba terelődik (még a szerelem is rátalál).

Tudnivaló, hogy Jeunet a klasszikus értelemben vett szépség és a sztereotípiák helyett sokkal inkább a karakterességet részesíti előnyben. Jól látszik ez a Micmacs-ben is, ahol az összes figurának megvannak a maga jellegzetességei, melyek miatt mindenki különleges és páratlan a maga nemében. Színpompás szemétdombi világában igazi egyéniségeket vonultat fel. Vegyük csak a Bazilt alakító Dany Boont (Isten hozott az Isten háta mögött), a minden filmében szerepet kapó, jelenleg ágyúgolyó-emberként funkcionáló Dominique Pinon-t, vagy a kedves barkácsmestert játszó Michel Crémadès-t. Mellettük jelennek meg a tipikus nagyvilági, modern fegyvergyártó üzletemberek, akikre az összes sablont rá lehet húzni, kinézetre és életmódra egyaránt. A különböző rétegek közötti kontraszt élesen és igen szemléletesen rajzolódik ki.

A “Jeunet-világba” beletartoznak a különféle kütyük és ötletes barkácsolt holmik, melyek még bájosabbá teszik filmjét. Legyünk résen, figyeljünk minden apró részletre (különös tekintettel az utcákon feltűnő plakátokra), mosolyogtató meglepetéseket vehetünk észre! Ezektől a finomságoktól lesznek a mester alkotásai olyan jellegzetesek, egyedi hangulatúak.

Kollár Flóra Anna

A BGF túltelített turizmus-vendéglátás szakának táborát erősítem, így bárkiben joggal merül fel a kérdés, mit keresek egy filmkritikai oldal szerkesztői között. A válasz a sokoldalúság, az ember addig próbáljon ki mindent, amihez kedvet, tehetséget érez, míg lehetősége van rá. Így voltam ezzel én is, mikor 2008 augusztusában, laikus filmimádóként a Filmtekercshez kerültem. Azóta nagy szerelmem, a rendezvényszervezés mellett folyamatosan fejlesztem a bennem érlelődő újságírót.

Filmek: Mindenevő lévén, nem tudok listát írni a kedvenceimről. Felőlem támadhat a Mars, apríthatnak a zombik, hősködhetnek a túsztárgyalók, szenvedhetnek fiatal, vagy épp idősödő párocskák az élet nagy dolgain. Jöhet a szórakoztató „limonádétól” kezdve, a könnyekig megható drámán keresztül a sötét hangulatú thrillerig minden; bármit szívesen megnézek, majd szelektálok.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!