Kritika

Bérgyilkos elvekkel – Gyilkos Joe

Killer-Joe-image-Emile-Hirsch-Gina-Gershon-Thomas-Haden-Church-Juno-TempleMatthew McConaughey, a rosszfiú. A gyilkos, aki egyébként a törvény embere, de mint tudjuk, tilosban járni mindig jövedelmezőbb. Tudja ezt Joe Cooper (Matthew McConaughey) is, így hát másodállásban embereket öl – nagyon sok pénzért. Tudja ezt Chris Smith (Emile Hirsch) is, csak éppen ő a másik oldalon áll, pénz híján van. Azért megpróbálják megoldani… William Friedkin, a Francia kapcsolat és Az ördögűző című remekművek alkotója új filmmel jelentkezett. Ne lepődjünk meg! A 2011-ben készült Gyilkos Joe is 18-as karikás.

A huszonéves Chris pénzzavarba kerül, és kénytelen apjától támogatást kérni. Mivel ő is lecsúszott már, egy lakókocsiban él lányával és új feleségével, így a fiú nem mindennapi ötlettel áll elő. Ismer egy bérgyilkost, aki 25000 dollár fejében megoldja bárki problémáját. A fiú anyjának (egyben apjának első feleségének) 50000 dolláros életbiztosítása van, s azzal sem törődik, hogy apja képtelen napirendre térni a hajmeresztő ötlet felett. Végül felkeresik Joe-t, akinek viszont elvei vannak. Már amennyire lehetnek elvei egy olyan fazonnak, aki egyébként teljesen ártatlan embereket tesz el láb alól. Nem kérdez, csak cselekszik a szép summa reményében. Előre kell(ene) fizetni neki, de a szorult helyzetben lévő család legnagyobb problémája ugye a fizetés. De a hidegvérű gyilkos is képes feladni az elveit, amint szép, fiatal lány tűnik fel a színen: Dottie (Juno Temple) Chris húga. A lány mentális zavarral küzd, és mit sem tud arról, hogy a család zálogként felajánlotta szolgálatait Joe-nak.

Olyan lehetetlen a helyzet, amelynek bármi is a megoldása, csak tragédiával érhet véget. Valaki vagy meghal (az anya vagy a tartozását rendezni akaró fiú), vagy széthullik az amúgy is labilis lábakon álló család, vagy Dottie szenved maradandó lelki sérüléseket. Még Joe sem érezheti magát biztonságban, hiszen Dottie ellenére sincs garanciája arra, hogy megkapja a jól megérdemelt jutalmát.

A film vontatott, nehezen lehetne ráfogni, hogy szórakoztató. A helyzet hiteles, bár casino canada azon el lehet gondolkodni, vajon mennyire kell ahhoz kétségbeesettnek lenni, hogy az ember azt magyarázza a saját apjának: „ugyan, már semmi közöd ahhoz a nőhöz, viszont neked is szükséged van a pénzre, nosza, fogadjunk bérgyilkost a megölésére”.  Rendkívül cinikus képi kivetülése ez egy olyan világnak, amely ugyancsak átitatódott már a maró gúnnyal és szarkazmussal. A film egy olyan kort jelenít meg, melyben családtagok pénzért megöl(et)ik egymást, és olyan mélyre csúsztak, hogy uralkodhat rajtuk egy idegen – pusztán azért, mert neki van fegyvere, és elég bátor (sunyi? gonosz? érdektelen? kiábrándult?) ahhoz, hogy bárkit le is puffantson. Még azt is megengedheti magának, hogy lazán lecsapjon egy ártatlan lányra, és saját tulajdonba vegye. Őrültek mind. Őrült a fiú, aki kieszelte a megdöbbentő tervet. Őrült az apa, hogy támogatja. Őrült Joe is, mert az egész élete csak a gyilkolásról szól. Talán egyedül Dottie normális, akinek csupán annyi a „bűne”, hogy már-már beleszeret fogvatartójába. A film végi bámulatos csavar – amelyet azért az edzettebb nézők talán kipuhatoltak már a film kétharmadánál – pedig a legőrültebb mind közül.

Emile-Hirsch-Matthew-McConaughey-Killer-Joe-image

Matthew McConaugheynek jót tett, hogy William Friedkin vezette. Egyébként is megmutatja időről-időre, hogy nem csupán Kate Hudsonnal tud együtt játszani – bár kétségtelen, a romantikus vígjátékokban is megállja a helyét, mert amennyi színészi gyakorlat oda szükséges, azt ő is tudja. Villogtatja hibátlan fogsorát, mosolyog sármosan, és lássuk be, nem gyenge a jelenléte a filmvásznon – még ha Oscar-díjat valószínűleg nem is fog majd kapni (de ha rám cáfol az elkövetkezendő időkben, szívesen megkövetem majd). Tehát ha jó kezekbe kerül, egészen élvezhető színészi játékkal rukkol elő; valahogy a belülről fakadó ripacsságát felváltja az egyébként is benne szunnyadó humor, és ehhez a szerephez kellett is nem kevés irónia. Emile Hirsch szomorú kutya szemekkel vette tudomásul, hogy lezúzzák az arcát, és hogy búcsút kell vennie édesanyjától, viszont kétségbeesni nagyon tud. Az érzelgős szépfiú karaktert már az Út a vadonba forgatásakor elkezdte lefejteni magáról, és itt külön jót tettek neki az arcán elhelyezett ütésnyomok. Az apát alakító Thomas Haden Church olyan figurát kapott, melyben megmutathatja naiv, könnyen megvezethető énjét. Juno Temple hamvasan érzéki játéka pedig sokáig emlékezetes marad majd független filmes berkekben. És újra láthatjuk Gina Gershon kissé megfáradt bájait is Sharla, az új feleség szerepében.

Karinthy Frigyes mondta egyszer: érdekes ez a női arc. Nem szép, de érdekes. A Gyilkos Joe-féle filmeket ezzel a mondattal szoktam jellemezni. Ez az alkotás annyira túlzottan erőszakos és realista, hogy nehéz élvezni. De mindezek mellett valóban érdekes; súlyos morális kérdéseket feszeget. Azt is megmutatja, hogyan válik egy érzéketlen gyilkos „szerető” emberré, és milyen hatalmat mer és bír gyakorolni megrémült embereken. Az eszközök, melyek a film készítőit segítették, letisztultak; nincs benne felesleges szöveg vagy kép; minden az egyszerűség jegyében készült.

Némileg meglepő, hogy moziba került, mert ez nem egy könnyed, felszabadult mű, és nem is nagyívű dráma, sem pedig látványos akciófilm. És az is feltűnő, hogy 2011-es elkészülte óta még csak most jutott el hozzánk. Kicsit gondolkodni kell rajta, és alaposan ráhangolódni. De megnézni mindenképpen érdemes.

Kovács-Moldován Tünde

Moldován Tünde tanító-újságíró, a magyar nyelv(tan) szerelmese, a Filmtekercs lektora. Mindegy, hogy blockbuster, független, európai, hollywoodi, a szórakozást és művészi értéket mindben megtalálja. A filmekre pedagógus-szemmel tekint, a gondolatai filmelemzés közben is a társadalom és morál körül forognak.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!