Kritika

A teremtő nem pihenhet – Beszélnünk kell Kevinről

A teremtői aktusra feltehetően nem vonatkozik a madáchi Lucifer gondolata: „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.”, hiszen az még hagyján, hogy jócskán felelősek vagyunk tetteinkért, de Frankenstein óta azt is tudjuk: a teremtett lélek biza’ rímelni fog a teremtői hanyagságra. Az egészséges társadalom pásztora tehát elsősorban a szülő.

Hogy mindannyian tiszta lappal jövünk a világra, nem kérdés. Az, hogy ez a lap famentes, félfamentes vagy átlátszó, illetve a későbbiekben mi és ki által lesz teleírva, már nem annyira egyértelmű, sőt talán eldönthetetlen is. Lynne Ramsay Cannes-t is megjárt filmje, a Beszélnünk kell Kevinről is csak kérdezni tud, de azt nagyon kíméletlen – néhol kissé didaktikus – hangnemben. Válaszolni pedig nagyon nehezen tudunk, először csak elhűlve süppedünk székünkbe, majd csak tanácstalanul rázzuk a fejünket.

Lionel Shriver azonos című regényéből készült film egy szélsőséges állapotot mutat be. A katatón Eva (Tilda Swinton) mintegy Ágnes asszonyként és Raszkolnyikovként éli mindennapjait: munkát keres, rejtőzködik, véres kezeit mossa, keresztet cipel és szembenéz a múlttal. Feltárja titkait, emlékeit és gondolatait, a film során kibeszéli magából a borzalmas élményeket. Fényképalbum-szerűen felidézett memoárjaiból kiderül, milyen boldog volt férjével, Franklinnel, (John C. Reilly), mennyire szeretett utazni, és hogy első gyermeke születésekor mennyire nem állt készen az anyaságra. A lírai, sok helyütt tényfeltáró flashbackekben szemünk elé tárul, miként lesz egy kisfiúból brutális, rideg szörnyeteg, a többségi társadalom kit stigmatizál a gyermek tetteiért, és milyen hatással van ez magára az anyára. Ramsay opusza nem hoz ítéletet, azt majd megtesszük mi, ha tudjuk, ő kirárólag kérdez: hogy van ez most, ki a hibás, ő vagy ő, te vagy én, mindketten, esetleg mindenki? Kell-e egyáltalán egymásra mutogatni, van-e tovább?

A száztizenkét perces pszichológiai terápia valószínűleg túl sok mindent akart magába sűríteni. Annyi feltett és megválaszolatlan kérdés cirkál végeláthatatlanul a filmben, hogy nagyon nehéz fix pontot találni, ami kicsit kényelmetlen. Számtalan szimbólumot, színszimbólumot, vizuális és hangeffektet alkalmaz, ráadásul sok helyütt szájbarágósan, agresszívan sulykolva. Mindenképpen pozitív, hogy a befejezést nem csattanónak szánták, hisz már a film felénél felsejlik a végkimetel, de így meg talán picit teátrális lett. Egy „üdítő”, biztos pont azért mégiscsak akad: jelesül Tilda Swinton birilliáns játéka. Swinton minden rezdülésében, gesztusában és mimikájában tükröződik a felfoghatatlan és feldolgozhatatlan fájdalom, a kíméletlen ellentmondásosság és kétségbeesett tanácstalanság. Megrázó filmélmény, csak erős idegzetűeknek ajánljuk!

Beszélnünk kell Kevinről (We Need To Talk About Kevin)
színes, feliratos, angol-amerikai film, 112 perc, 2011

rendező: Lynne Ramsay
forgatókönyvíró: Lynne Ramsay, Rory Kinnear
operatőr: Seamus McGarvey
producer: Jennifer Fox, Luc Roeg, Robert Salerno

szereplők:
Tilda Swinton (Eva)
John C. Reilly (Franklin)
Ezra Miller (Kevin)

IMDb

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com