Kritika

A mozi száz éve – A leleményes Hugo

Martin Scorsese neve úgy cseng a filmiparban, mint Giorgio Armanié a divatéban. Legújabb mozijában Georges Méliès előtt tiszteleg a mester, méghozzá nem is akárhogy, 3D-ben. Méliès le lenne nyűgözve.

A Brian Selznick regényéből készített A leleményes Hugo öt szobrocskát is bezsebelt a néhány nappal ezelőtti Oscar-gálán, amely a filmet látva nem is csoda. Az operatőri munkára, művészeti rendezésre, vizuális effektekre és a hang használatára kapott díjakat nem véletlenül adták éppen ennek a filmnek. Kezdjük ott, hogy 3D-ben élvezhetjük a látványt. A film expozíciójában pop-up könyvként jelenik meg előttünk Párizs, és a történések nagy részének helyszínt adó pályaudvar. Itt él ugyanis a főhős, az árván maradt Hugo (Asa Butterfield). Az állomásfőnök (Sacha Baron Cohen) elől bujkáló kisfiú mindennapjait egy különleges gépezet javítása teszi elviselhetővé, amelyhez azonban alkatrészeket kell szereznie. Még jó, hogy van egy játékboltocska a pályaudvaron. A történet akkor vesz fordulatot, amikor a boltosról (Ben Kingsley) kiderül, hogy nem más, mint maga Georges Méliès, a filmtörténet kezdeteinek nagy mesélője. Így ágyazódik be a mozgalmas sztoriba az egyik első világhírű filmes sorsa. A valaha a mozgókép adta lehetőségekkel és történetmeséléssel kísérletező Méliès immáron idős úr, aki nem szívesen emlékezik hajdani dicsőségére, mert túl fájdalmas volt a bukása.

Hugo és barátnője, Isabelle (Chloe Grace Moretz) viszont annál inkább kíváncsiak rá, hogy milyen filmeket készített Georges bácsi. Aki nem látott még Méliès-filmet, annak az újdonság varázsa miatt, aki látott már, annak pedig az ismerősség miatt lehet nagy élmény a korai darabok feltűnése. A 3D technika, az alkotói kreativitás és a filmkészítés hajnaláról származó töredékek meglepően mesés világot teremtenek. Mondhatni, egy egészen új dimenzióba kerülnek Méliès víziói. Az egyik legemlékezetesebb a sellőket felvonultató epizód, amelyben az egyszerű vizuális trükkök keverednek a modern technika által lehetővé tett megoldásokkal, amelyektől valóban úgy érezzük, mintha egy varázslat részesei lennénk.

A film vitathatatlan érdemei mellett azonban vannak olyan dramaturgiai és színészvezetésbeli problémák, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Sacha Baron Cohen és Ben Kingsley fantasztikus alakításaival szemben még inkább feltűnik a főszereplő esetlensége. Nyilvánvalóan nehéz gyerekszínészekkel dolgozni, akármelyik módszer mellett is teszi le a voksát a rendező. Mégis, muszáj lenne, hogy elhiggyük, Hugo valóban árva kisfiú, és nem egy kisfiú, aki eljátssza, hogy árva. És ez a probléma a lánnyal is. Értem, érzem, hogy milyen az a karakter, akit alakít, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ez egy szerep. A magát sok-sok nehézségen átverekedő, és végül családra találó árva gyerek története pedig alapvetően nem számít újdonságnak, olyannyira, hogy önmagában nem is állná meg a helyét. Ez érződik is a filmen, azok a jelenetek a leggyengébbek, amelyekben Hugo sorsáról van szó. Szerencsére, a Méliès-szál és a Hugo apja által talált rejtélyes bábu elegendő izgalmat biztosítanak ahhoz, hogy a sablonos történetelemet háttérbe szorítsák.

A mozi vizuális világához visszatérve, örömteli, hogy az tökéletesen egységes az elejétől a végéig. A nyomott, barnás, kékes, sárgás színvilág remekül támogatja meg a harmincas évek Párizsának miliőjét. Ebbe illeszkednek aztán a már-már Disney-karakterekként funkcionáló mellékszereplők, az állomás állandó figurái. A bátortalan, de hódítani akaró öregúr, a bájos virágos kisasszony vagy éppen az erősen Johhny Depp-re emlékeztető zenész.

Aki szereti a meséket, nem zavarja a 3D-szemüveg, és érdekli egy igazi filmtörténeti hős feltámasztása, mindenképpen nézze meg Scorsese alkotását.

A leleményes Hugo (Hugo)
színes, feliratos, amerikai családi kalandfilm, 126 perc, 2011

rendező: Martin Scorsese
író: Brian Selznick
forgatókönyvíró: John Logan
zeneszerző: Howard Shore
operatőr: Robert Richardson
producer: Johnny Depp, Tim Headington, Graham King, Martin Scorsese
vágó: Thelma Schoonmaker

szereplők:
Asa Butterfield (Hugo Cabret)
Chloe Grace Moretz (Isabelle)
Sacha Baron Cohen (állomás-felügyelő)
Richard Griffiths (Monsieur Frick)
Ben Kingsley (Georges Mélies)
Jude Law (Hugo apja)
Christopher Lee (Monsieur Labisse)
Helen McCrory (Mama Jeanne)
Emily Mortimer (Lisette)

IMDb

Maksai Kinga

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy... Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!