Egy örök történet – Üvöltő szelek adaptációk

Andrea Arnold nemrégiben készítette el a maga értelmezését Emily Brontë kultregényéből, az Üvöltő szelekből. Valójában a könyv számos adaptációt megért már – most ezeket vesszük sorra.

Az első filmadaptációt A.V. Bramble készítette a regényből 1920-ban, ebből azonban egyelőre nem találtak fennmaradt kópiát. A filmben a kor leghíresebb színészei játszottak, Heathcliffet négy különböző színész alakította eltérő életkoraiban. Az első Üvöltő szelek további érdekessége, hogy a későbbi feldolgozásokkal szemben nem csak a regény első felét, hanem az egész történetet megfilmesítette.

A mindmáig leghíresebb feldolgozást William Wyler készítette 1939-ben Laurence Olivier-vel, Merle Oberonnal és David Nivennel a főszerepben. A film – mely egyébként első bemutatásakor financiálisan nem volt nagy siker – elnyerte a New York-i filmkritikusok díját és jelölték a legjobb film Oscar-díjára is. A film – mint sok más adaptáció – csak a könyv első részét adaptálta, a második generáció történetével már nem foglalkozott. A film forgatása nem volt éppen egy fáklyás menet, a főszereplők otthon hagyták szerelmeiket – Laurence Olivier hiányolta mennyasszonyát, Vivien Leigh-t, Oberon pedig újdonsült kedvesét, Korda Sándort –, ráadásul a rendező sem kímélte őket. Az IMDb története szerint a direktor kiborította Olivier-t fárasztó filmkészítési stílusával. Egy sokadik felvétel után a színész kifakadt: „Az Isten szerelmére. Leültem. Mosolyogva ültem le. Majd önelégült mosollyal ültem le. Vakartam a fülemet. Mindezt tettem háttal a kamerának. Mit akarsz, hogyan csináljam még?“ Erre Wyler: „Jobban.“

Az Üvöltő szelek története megmozgatta Luis Buñuel fantáziáját is. 1954-ben Abismos de Pasion címmel készített sajátos értelmezést a könyvből. A cselekményt Mexikóba helyezte, Heathcliffből Alejandrót, Cathy-ből pedig Catalinát csinált. A New York Times varázslatosnak találta a művet, mely úgy tudta a rendező zsenijét napvilágra juttatni, hogy közben nem erőszakolta meg az eredeti művet sem.

A következő feldolgozás 1970-ben készült, amikor is Timothy Dalton nyerte el Heathcliff szerepét. Az első színes adaptáció arról híresült el, hogy Heathcliffet mint Cathy lehetséges féltestvérét mutatja be. A film nem volt éppen a közönség kedvence, bár idővel nőtt az elismertsége.

1985-ben a franciákon (Hurlevent), majd 1988-ban a japánokon volt a sor, hogy elkészítsék a maguk Üvöltő szelekjét. Yoshishige Yoshida az Arashi ga oka rendezője a Tokugawa korszakba helyezte a történetet, mely szerint Heathcliff ezúttal Onimarunak nevezett karakterét egy helyi pap nevelte fel.

1992-ben készült el Peter Kosminsky rendezésében az Emily Brontë’s Wuthering Heights (Emily Brontë Üvöltő szelekje) Ralph Fiennes-szal és Juliette Binoche-sal a főszerepben. A film hosszú idő után először végre az egész könyvet filmre vitte a gyerekek történeteivel együtt. Hosszú ideig váratott magára az új szélesvásznú adaptáció, Andrea Arnold filmje merőben új megközelítést alkalmazott mint elődei.

Számos tévés adaptáció is született, az elsőket a BBC készítette. 1948-ban és 1962-ben a tévétársaság filmet forgatott a könyvből, 1967-ben négyrészes, 1978-ban pedig ötrészes sorozatot. 1998-ban a London Weekend Television készítette el a maga verzióját, 2003-ban pedig az MTV nyúlt a témához. Természetesen ez utóbbi egy kortárs adaptáció lett, mely egy középiskolába helyezte a történetet – Isabel Linton szerepében ezúttal Katherine Heigl is feltűnik a filmben. Egy 2003-as angol (Wuthering Heights for the Big Read) és 2004-es német (Sturmhöhe – Wuthering Heights) adaptáció után a televíziós feldolgozások hosszú sorát 2009-ben az ITV kétrészes sorozata zárta, melyben Tom Hardy, Charlotte Riley, Sarah Lancashire és Andrew Lincoln játszotta a főbb szerepeket.