Magazin

Cassavetes színháza II.

{mosimage}A New York árnyai, az Arcok, vagy a Férjek
már eleve egy határozott elképzelésekkel bíró, különleges tehetséget mutatnak.
Ám kétségtelen, hogy Cassavetes legtermékenyebb idõszaka a hetvenes évek volt.
Három, egymásra alig hasonlító, rendkívüli filmet rendezett.

Improvizációkról írni talán a legnehezebb, mert az ember állandó vágyat érez, hogy magyarázza, amit észlel. A dolgok mögé szeretne látni. Cassavetes azonban, azáltal, hogy improvizációkra épít, nem magyaráz, hanem egyszerûen ábrázol. Szembefordul a kialakult filmnyelvvel. Tudatosan kerüli a hagyományos trópusokat. A dolgot magát mutatja, fenomenológiai pontossággal rögzíti a külvilág alakjait és mozgásait.

Ám a kamera, jellegébõl fakadóan válogat. Képekbe és képsorokba tömöríti a külvilágot. Egy improvizációról készült felvételeket vizsgálva a zûrzavaros világgal kellene szembesülnünk, ha azonban véletlenszerûen kiragadunk egy filmkockát Cassavetes valamelyik alkotásából, mégsem a puszta esetlegességgel állunk szemben: Peter Falk és Gena Rowlands kettõse az Egy hatás alatt álló nõben  például tökéletes kompozíciót alkot.

Ennek egyik oka lehet az, hogy az amerikai filmrendezõ által ábrázolt valóság mégis stilizált. Perlaki Tamás is felfigyelt már arra, hogy Cassavetes felhasználja az akár teljesen hétköznapi tárgyakat, hogy azok magyarázzák filmjeit. Egy pofon, egy telefoncsörgés, egy arc, mind-mind ezt a célt szolgálja. Így a maszk, a New York árnyai (Shadows,1959) ágyjelenetében hasonló szerepet kap, mint a kitömött madarak Norman Bates lakásában a Hitchcock filmben. Cassavetes stilizált tárgyai azonban máshogy kapcsolódnak az ábrázolt jelenségekhez. Filmjeiben átrendezi ugyan a valóságelemeket, de nem engedi, hogy a tárgyak kulturális jelentésmozzanatai uralkodjanak.

Ezt a valósággá csupaszított képi világot használja fel arra, hogy bemutassa az emberek közötti kapcsolatrendszereket. A csapdába esett ember kapcsolatrendszereit. Mert Cassavetes hõsei – bár a klasszikus értelemben vett hõs szó nehezen illeszkedik világába – mind csapdába kerültek. Tony, aki nem hajlandó felvállalni szerelmét, mivel neveltetésétõl nem bír szabadulni, megbánva tettét csapdába kerül, akárcsak Leila, aki csalódva Tonyban egy nem kívánt házasság küszöbén találja magát. Tony hiába hívja szerelmét. Richard Forst az Arcok hõse elõbb a házasság, majd a csalás kelepcéjében találja magát.

Az Egy hatás alatt álló nõ – A Woman Under the Influence (1974) címében megjelenik a csapda-helyzet. Ebben a filmben tetten érhetõek Cassavetes mûvészi módszerei. Mûködésük közben vizsgálhatóak. Színészei, Peter Falk és Gina Rowlands úgy játszanak, úgy beszélnek, mintha rögtönöznének, pedig ebben a filmben Cassavetes ragaszkodott a forgatókönyvhöz. Színészei játékát ugyan nem korlátozta mesterségesen. Alapelvéhez minden filmjében ragaszkodott, de a történetet magát ezúttal nem a színészeire bízta.

Következõ filmje: Egy kínai bukméker meggyilkolása – The Killing of a Chinese Bookie (1976). Cassavetes felhasználja, de közben szét is feszíti a klasszikus film noir szerkezetet. Ehhez rendkívüli precizitás szükséges, ezúttal a legapróbb részletekre is odafigyel, hiszen egy klisét dolgoz át.  Saját maga festi meg Mr. Sophistication (affektáltság? kifinomult ízlés?) maszkját. Cosmo Vitelli (Ben Guazara), a stripteasebár tulajdonos képtelen megszabadulni adóságaitól. Segítséget kérni nem tud senkitõl, mivel kapcsolatai rendkívül felszínesek, ami talán nem is zavarja. A film elején egy készülékbe beszél, a bár esti mûsorát konferálja fel. A fal eltakarja a nézõközönségétõl. A kamera egy lépcsõ tetejérõl figyeli. Ebbõl a beállításból minden zavaros és esetleges, pedig a nézõk számára hangja valószínûleg misztikus, távoli hang, de ez Cassavetest egyáltalán nem foglalkoztatja. A film végén ugyan kilép a kulisszák mögül, bemutatja munkatársait is, a pincéreket, a bárpultost, de a nézõk csak a mûsorra kíváncsiak.

A premier (Opening Night, 1977) központi szereplõje Myrtil Gordon, aki hasonló helyzetben találja magát, mint Julia Lambert Szabó István Csodálatos Júliájában. Csapdában érzi magát. Szabó István és John Cassavetes történetében számtalan hasonló fordulatot és elemet felfedezhetünk, ám a két rendezõ egészen más módon közelít tárgyához. Míg Szabó a korhû környezetben mozgatja szereplõit, Cassavetes a színészek játékából hozza létre magát a díszletet. Bár ebben a filmben a görög-amerikai rendezõ sokkal jobban manipulálja a környezetet, mint bármelyik másik munkájában. A színpad kék színvilága éles ellentétben áll Myrtil öltözõjének vörös színeivel. A becsukódó ajtó, amely hirtelen, feketén kiválik a piros háttérbõl, pedig már-már a konvencionális jelrendszer felhasználását elõlegezné.

Cassavetes velejéig színházi ember volt, éppen ezért elmélyült kapcsolata volt szereplõivel, amely nemegyszer különös beavatás hangulatot kölcsönöz filmjeinek. Színházi ember volt, mert mûvészetének középpontjába nem a látványt, hanem az embert helyezte. Kellékei – a maszkok, az arcok, a pofon és a telefoncsörgés – a legtöbb filmjében felbukkan, mégpedig igen fontos pillanatokban.

A hetvenes évekig összesen kilenc nagyjátékfilmet rendezett. Így lett, sokak számára, az amerikai független film atyja. Bár Cassavetes utolsó filmje a Kis gubanc volt, ám azt forgatás közben vette át Andrew Bergmantól. Az eredményt Cassavetes tragikusnak nevezte. S abban a tudatban élte le utolsó éveit, hogy ezzel a filmmel zárja életmûvét. Valójában az a film egyáltalán nem szörnyû, ám meg sem közelíti a rendezõ korábbi filmjeit. S nyomába sem ér az utolsó elõtti 1986-ban forgatott Szeretetáradat címû filmjének, mellyel elnyerte a Berlini Filmfesztivál Arany Medve díját. Azt hiszem a Love Streams méltó lezárása volt Cassavetes pályájának.

„Long after I’m dead, I’d like to have some script – or scroll – to be working on up there, or down there, or wherever”. – John Nicholas Cassavetes

Utóélete

Bár élete utolsó éveit az alkoholizmus szorításában élte, Cassavetes utóéletét bárki megirigyelhetné. Már-már nem is érdemes felsorolni, olyan gazdag. Csak néhány fontosabb dolgot emelnék ki én is.

Róla nevezték el a hagyományosan az Oscar-díj kiosztót megelõzõ este tartott  Independent Spirit Awards egyik díját, a John Cassavetes-díjat (a legjobb 500 ezer dollár alatti összegbõl készült filmet jutalmazzák vele).

Fia, Nicholas Cassavetes olyan filmekben játszott, mint az Ál/arc, s közben õ is saját rendezõi babérokra tõr. Õ rendezte például az Alpha dog címû filmet, apja forgatókönyvébõl John Travolta és Sean Penn szereplésével az Életem szerelme címû filmet. Az idõsebb Cassavetes nyomában halad tehát. Lánya Zoe Cassavetes elsõ filmjét a Broken English címû filmet 2007-ben mutatták be a Sundance fesztiválon. A film Jury díjas lett és jelölték a legjobb elsõ forgatókönyvért járó díjért az Independent Spirit Awardson.

Szentpály Miklós

Szentpály Miklós a Filmtekercs egyik alapító tagja. Magyartanárként és újságíróként végzett a PPKE bölcsészkarán, doktori címet szerzett. Több folyóiratnak ír irodalomkritikákat, magyar mint idegen nyelvet tanít. Specializációja a filmtörténet, a filmnyelv lehetőségei, a szépirodalmi adaptációk, a sci fik, képregényfilmek és szerzői filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com