Magazin

Mianyánk, ki vagy az űrben – Alien vs. Feminizmus

1979-ben Ridley Scott nem csak a horror és a sci-fi rajongóinak szívébe lopta be magát, egy más jellegű témakörben is úttörőnek minősült. A feminista filmelmélet legalább ugyanakkora lelkesedéssel fogadta A nyolcadik utas: a Halált, bár megítélése nem minden esetben volt pozitív.

A feminizmus második hulláma, azaz az újfeminizmus ekkortájt élte virágkorát, a filmművészet területén pedig már évek óta születtek a nagyobbnál nagyobb hatású elméleti írások. Ugyanakkor hiába jelentek meg a tanulmányok, indultak nőifilm-fesztiválok és debütált rendezőnők tömkelege, a hollywoodi mainstream filmek, s főként a „férfias” műfajok női karaktereit, nemi szerepeit illetően nem sok változást lehetett tetten érni.

Ebben a környezetben bombaként robbant A nyolcadik utas: a Halál. Az addig megszokott gyenge, férfiak által elnyomott és őket kiszolgáló, védelemre szoruló nő helyett egy erős, küzdeni és irányítani tudó nő került a középpontba. Ellen Ripley karakterében nyoma sincs a megszokott hisztériának és „női szeszélynek”, de külső megjelenésében sem a hagyományos nőkép köszön vissza, így a nő mint a férfi tekintet/vágy tárgya már kevésbé funkcionál. A teljes nézőpontváltás természetesen nem történt meg (talán mondhatjuk, hogy azóta sem), de a kezdeti nagy lépéseket megtették. Észre kell azonban venni, hogy hiába a nagy változás a megszokott női karakterekhez képest, az egyenrangúságig nem jutunk el. Ez főként Dallas kapitány és Ripley kapcsolatában érhető tetten: bár Ripley elvileg a legénység teljes jogú tagja, az idegennel való harcból alig veheti ki részét, véleményére sem adnak egészen addig, míg Dallas áldozattá nem válik. Ráadásul nem Ripley az egyetlen nő a filmben. A fedélzeten tartózkodik Lambert is, aki már sokkal inkább felel meg a tipikus női karakternek: gyengébb, határozatlanabb és nőiesebb. A legfontosabb nőalak azonban maga a hajó, „Anya”. Anya képviseli a fenyegetést, amely nem az ismeretlen felől érkezik, az ő célja, hogy az idegen életformát eljuttassa a Földre, és ezért a legénység, tehát saját „gyermekei” is feláldozhatóvá válnak.

john hurt alienIlyen témánál mindig fontos a nézői azonosulás kérdése. Érdekes módon az Alien első harmadában a közönség leginkább Dallasszal tud azonosulni, viszont ahogy Ripley aktivizálódik, úgy helyezi át magát a néző a pilóta szerepébe. Mindez odáig jut el, hogy a menekülés során már szubjektív felvételeken, Ripley tekintetén keresztül látjuk az eseményeket. Az, hogy ezen a folyamaton Ripley, nem pedig Lambert megy keresztül, kimondottan fontos a kor (és napjaink) női emancipációs trendjeit tekintve. Az a nő, amelyik a gyengeség jeleit mutatja, amelyik magára a nőiségre emlékeztet, kirekesztett marad. Az a nő azonban, aki a férfi mintákat másolja, vagy hasonul hozzájuk, képes felülemelkedni. Épp ezért vádak is érték Ripley karakterét, hiszen sokan úgy vélték, hogy az nem más, mint egy női testbe bújtatott férfi, ebből kifolyólag pedig karaktere kontraproduktívvá válik.

Az, hogy az Alien megosztóvá vált feminizmus tekintetében, főként annak köszönhető, hogy hiába helyezett a középpontba egy erős, cselekvőképes nőt, az ellenség ugyanúgy feminim. Főként a második résztől válik világossá, hogy a tojásait keltegető idegennek nincs szüksége a férfira, még a megtermékenyítéshez sem. Így az első részben a hajó képben megjelenő anya a továbbiakban más formát ölt. A Prometheusszal már öt részessé bővülő sorozatban előre haladva maga az anyaság válik a fenyegetéssé: az alien-ember hibriddé vált Ripley az idegen létforma anyjaként aposztrofálja önmagát. Az anyaság fogalma nem csak ily módon válik groteszkké, hanem az új lénynek életet adó Kane figurája által is, aki mintegy anyaként szolgál az idegen fajnak.

bd_alienresurrection_18Az Alient tárgyaló legtöbb írás azonban arra a következtetésre jut, hogy ez a film sokkal többet ad a feminizmusnak, mint amennyit elvesz tőle. Hiszen a legfőbb eredménye, hogy a science-fiction filmekben megszokott másodrendű, hátráltató nők helyére egy olyan figurát helyez, aki képes győzedelmet aratni a legfőbb ellenség felett, de ez a győzelem csak a nemi szerepek kiküszöbölésével érhető el.

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com