Magazin

Szemrevaló 2014: Láttatok már osztrák westernt? – Sötét völgy

sotet_volgy_3Egy osztrák western, ami ráadásul Ausztria idei Oscar-nevezettje? A Sötét völgy mindenképpen a 2014-es Szemrevaló kínálatának egyik legizgalmasabb darabja.

Az osztrák filmtörténet nem sok westernt mutathat fel, most ez a szám eggyel emelkedett. Thomas Willmann 2010-ben megjelent, azonos című regényének filmváltozata klasszikust modern elemekkel vegyítő alkotás. Egy western és egy sodró erejű dráma érdekes keveréke, ami formai szinten időnként egészen meghökkentő megoldásokkal operál.

A valamikor a 19. században játszódó történet klasszikus: röviddel a tél beállta előtt hallgatag lovas (Sam Riley) érkezik az osztrák Alpok egyik eldugott völgyében megbújó kisvárosba, melynek lakói nyomasztó titokkal élnek együtt. Az idegenek itt nem szívesen látott vendégek – az első pillanatban kiderül –, de végül mégis szállást adnak télre a fényképésznek, akinek magának is megvannak a saját titkai.

sotet_volgy_1

A történet csak annyira kiszámítható, amennyire a legtöbb western, tudjuk kik fognak kivel összetűzésbe keveredni, és hogy előreláthatólag mi lesz a kimenetel, de hogy pontosan miért, ebben a filmben csak lassan bontakozik ki. A mikroesemények pedig szerencsére nem nélkülözik az eredetiséget. Rövid és véres múltidézéssel indít a film, ami után senkinek nem lehet kétsége, hogy szörnyű eseményeknek ad helyet a még csak békésnek sem látszó település. A feszültség már az első pillanatban kiül a helyiek arcára. Miközben gyorsan megjelennek a műfaj archetipikus szereplői: marcona rosszfiúk, akik rettegésben tartják a környéket, titokzatos idegen, pénzsóvár fogadósné, nagyszájú menyasszony, esetlen vőlegény és megözvegyült anya – utóbbi három nagy bajban. A család áll a pár vonallal felvázolt szereplők motivációs bázisának középpontjában. Minden ekörül a pont körül forog, ám nem mindenkinek ugyanabba az irányba. Érdekek és érzelmek ütköznek – mindenkinek van kitől félnie ezen a helyen.

sotet_volgy_2

Amint az első hó leesik, tökéletesen elzárja a városkát a világtól, a völgyből hónapokig nem vezet ki út. A feszültség minden nappal nő. A szerepek leosztottak, ebben a világban mindenki “fekete vagy fehér”. Akárcsak a környezetük. A vakítóan fehér hótól minden csupaszon maradt sziklafolt, minden erdő, minden ház koromfeketének látszik. Tudatos és hatásos összehangolása ez a környezetnek és a történetnek. Egyes vizuális elgondolások esetében azonban nem minden esetben ilyen szerencsés a helyzet. Prochaska szokatlan megoldásokkal, elhomályosításokkal, lassításokkal, meglepő vágássorokkal szaggatja a képek folyamát. Ezek közül van, ami betalál, és sajnos akad, ami erőltetettnek hat. Az elgondolást a hang, illetve zenei aláfestés is követi. Láthatunk a filmben például lassított pisztolypárbajt, modern osztrák popzenei aláfestéssel. A következetesség, amivel a rendező használja ezeket az elemeket, mindenképpen dicséretes, még akkor is, ha némelyik kombináció nem a legszerencsésebb.

A Sötét völgy egyszerre ötletes és szikár film, alapvetően jó elgondolás, de egyes formai megoldásokkal talán mellélőttek az alkotók. Ezzel együtt is, Andreas Prochaska az eurowestern egy érdekes darabját rendezte meg, ami minden bizonnyal komoly lendületet fog adni a karrierjének. 

 

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n szerzett MA diplomát filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakokon. Érdekli a streaming platformok világa. Szívesen készít interjúkat. Szabadidejében fotózik, néhány képe az oldalon is látható.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com