Van egy kép a Revans című filmben, amely egyszerűen megbabonázott. A kép előterében egy agyonizzadt férfi rendíthetetlenül és monoton ritmusban pakolja a rönkfákat egy rozoga talicskára, miközben a háttérben egy tisztes kort megélt öregember bicskájával ellenőrzi a földről felszedett alma érettségét. Ez a remekbeszabott pillanat mindent elárul a Götz Spielmann rendezte osztrák thrillerről.
Műfaji szempontból ugyanis a Revans nem más, mint egy „menekülő szerelmesek” alapszituációból kiinduló realista bosszúfilm. A történet középpontjában két pár áll. Alex és az ukrán származású Tamara a társadalom legalján élnek, míg Robert és Susanne az osztrák középosztály látszólag boldog tagjai. Tamara prostituáltként dolgozik egy bordélyházban, Alex pedig ugyanezen a helyen „mindenes”. Kettejük szerelmének alapja valódi szenvedély, amely nemcsak a szexualitásban, de egymás kölcsönös tiszteletében és megóvásában is jelentkezik. A másik pár az ismert kiégett kapcsolat mintapéldája, legfőbb konfliktusuk azonban Robert steril voltának és Susanne anyai ösztöneinek ellentéteiből fakadnak. A két pár élete egy bankrablás kapcsán keresztezi egymást, amely során a rendőr Robert véletlenül megöli a védtelen Tamarát, a gyászoló Alex pedig egy vidéki tanyán, Roberték tőszomszédságában húzza meg magát.
A Revans az utóbbi évek talán legerősebb bosszúfilmje, amit nem véletlenül jelöltek az Oscaron a legjobb idegennyelvű film díjára. Feszültsége a rendező mértéktartásából fakad. A két fejezetből álló filmben Götz Spielmann egyrészt bőven hagy időt a karakterek kiismerésére, másrészt szikár realizmussal lesi el hőseinek aktuális élethelyzetét. A remek időérzékkel megáldott rendező hosszan kitartott, statikus képek és gyakorta visszatérő beállítások monotóniájából fakadó feszültséggel dolgozik. A prostituáltak munka előtti készülődése, az életétől tangóharmonikával búcsúzó öregember jelenléte, az igazi parasztkolbászos, néma vacsora, az asztal tetején lefolytatott vad szex vagy éppen a favágás feszültségoldó és emelő ereje egyaránt segítenek a láthatatlan lelki folyamatok megértésében. A rönkfa ugyanis egyre csak fogy, Alex éjszakai kémkedései pedig egyre sokrétűebbek, mígnem elérkezünk a tetőpont hibátlanul felépített, brutális patthelyzetéhez egyetlen asztal mellett. Mintha a Kill Bill végjátéka elevenedne meg újra erőszaktól leredukált formában.
A rendezőnek ráadásul a színészválasztásba is sikerült beletalálnia. Az Alexet alakító Johannes Krischből árad az állatias férfierő, Rainer Gradischnig jelenlétének minden pillanatában kérgesnek érezzük a tenyerünket, de a rendőrt alakító, s Pejó Róbert Látogatás című filmjében is látható Andreas Lust rendületlen edzéseiből is könnyedén átérezzük a karakterét felőrlő lelkiismeret furdalást. Természetesen a női vonal sem gyenge. A Tamarát alakító Irina Potapenko érett szexualitása meggyőzően sugározza elénk a fiatalkora ellenére sokat tapasztalt kurva kilátástalan élethelyzetét, de Ursula Strauss boldogságkereső háziasszonya is igazán árnyaltra sikeredett.
A nyugati szomszédunkban készült Revans Mátyássy Áron Utolsó idők című bosszútörténetével áll szoros összhangban. Mindkettő vidéki környezetben játszódó görög sorstragédia, s csak remélni tudom, hogy a jellegzetes bosszútematikának Közép-Európában mihamarabb sikerül folytatódnia.
