Magazin

Mediawave 2013: Animációs filmek

fitless_orchestraAkik ismernek, tudják, hogy kevés dolog áll távolabb tőlem a nemzetieskedéstől – a Mediawave animációs programja azonban kihozta belőlem, hogy verbalizáljam is büszkeségem, amit hazánkfiainak, és persze lányainak, köszönhetek: a magyar animáció nemcsak hogy rendkívül magas színvonalú, hanem egyértelműen a nemzetközi mezőny élvonalába tartozik – legalábbis ami az idei merítést illeti.

Az egyetlen szívfájdalom, hogy ha ilyen csodás magyar rövidfilmek készülnek, mint amilyeneket volt szerencsénk a Mediawave programjában látni, miért nem készül egyetlen egészestét animáció sem a fiatal generációtól? A kérdés persze költői, és tudjuk is rá a választ, mindenesetre szomorúan konstatálom, hogy a még-még-még-ennyi-nem-elég állapotában van a dolog – ami kétségkívül sokkal jobb, mint ha fordítva lenne.

Na de hagyjuk a merengést, lássuk a programot, azon belül is a magyarokat, akik közül négyen versenybe is szálltak. Abszolút kedvencem Horváth-Molnár Panna és Zomborácz Virág Dipendenzája (a lenti képen) volt, amitől az egész fesztivál egyik legszellemesebb negyedóráját kaptam. Az erős kovásznais hatást mutató darabban Bubu, a tagbaszakadt piaci munkás és kolleganője, Angéla bizarr szerelmi kapcsolatába egy vonzó idegen, Tulipán rondít bele. A kisfilmet tökéletes stílusérzék, jóízű humor és rendkívüli éleslátás jellemzi. Nem a Dipendenza Zomborácz Virág egyetlen megjelenése a fesztivál programjában, hiszen ő jegyzi a Csáki László rendezte My Name Is Boffer Bings forgatókönyvét is – talán nem véletlen, hogy ebben a darabban is erősen jelen van a Dipendenzára is jellemző groteszk hangvétel. A jellegzetes humoron túl a krétaanimáció nagyon erős atmoszférát és szépen kidolgozott, látványos képeket is ad nézőinek. Teljesen más jellegű művet készített a filmjével a Magyar Filmkritikusok Díját is elnyerő Vácz Péter, aki a Nyuszi és Őzben egy barátságpróbát mesél el 17 percben. A klasszikus rajz- és CGI animációt ötvöző kisfilm igazi szívmelengető darab bűbájos részletekkel és ötletes megoldásokkal. A versenyprogram utolsó magyar indulója Körmendi Károly Mr. Dokkerja, ami youtube videók és egy minimál CGI animáció ötvözésével készült – feltétlenül ötletes, de az én ízlésemnek nem elég kidolgozott látványvilágú darab.
dipendenza_blog7_kicsiA nem versenyben lévő filmek közül érdemes még kiemelni Ulrich Gábor Örkény István novelláját szofisztikáltan filmre vivő Tulipánját, Gelley Bálint rendkívül erős hangulatú Bodor Ádám novella adaptációját, az Otthont és Bakos Barbara Hölgy hosszú hajjal című darabját, mely meseszép rajzaival egészen elvarázsolja a nézőt. A magyar kisfilmek mindegyike érdemes volt a bemutatásra, mégha több közülük nem is jutott messze az ötlet fázisától. Különösen igaz ez Bera Nándor Fák című filmjére, mely rendkívül izgalmas stílusban, meglepő gondolatisággal indít el egy olyan történetet, ami aztán váratlanul – és folytatásra várva – félbeszakad.

A nagyon erős magyar filmes felhozatal egy nem kevésbé erős nemzetközi mezőnyben versenyez. Több izgalmas francia, baden-wurttembergi és észt darab is bekerült a válogatásba, a legemlékezetesebb kisfilmet azonban az argentin Juan Pablo Zaramella szállította a lázadó kisemberről szóló Luminaris című világmegváltó meséjével. Mind gondolatiságával, mind látványvilágával sok más munka fölé emelkedett.

A franciák legjobb darabjai Michaela Pavlátová cseh koprodukcióban készült pajzán kis meséje, a Tram (Villamos), Delphine Hermans erotikus gegje, a La vie sexuelle des dinosaures (A dinoszauruszok szexuális élete) és Ellen Salomé, Alicia Keppenne és Kévin Dupont különleges asszociációs  története, a Vie de Rêve en Promotion (Álomélet eladó) voltak. Külön szekciót szenteltek Bastien Dubois lenyűgöző képi világú dokumentum animációjának, melyből húsz darab hárompercest nézhettek meg a franciául tudók – sajnos sem angol, sem magyar felirat nem segítette a nézőt. Kár érte, mert a mondatok nélkül is megkapó világkörüli útra repítő sorozatról, a Portraits de Voyages-ről (Arcok, helyek) (alsó képen) sokan kimentek a teremből.

BRESIL-Candomblé-2A német animáció sem vallott szégyent, több nagyon erős filmet is hoztak a fesztiválra. Liv Scharbatke Das, Was Bleibt (Ami maradt) című kisfilmjében megelevenedő fényképekkel mesélt egy tragikus sorsú szerelemről a második világháború árnyékában, míg Nils Knoblich From Dad To Sonban (Apáról fiúra) a papíranimációt hívta segítségül, hogy egy apa és egy fiú mókás történetét filmre vigye. Wolfram Kampffmeyer szintén egy humoros történetet hozott, a Wallflower Tango egy betörő és egy magányos lányt találkozásának mosolyfakasztó filmje.

A mezőny utolsó nagyon erős nemzete idén az észt volt, szokatlan északi humorukat több filmben is megcsillogtatták. Olmeheidutus (Házi fitless) (kép a lead mellett) címmel Hardi Volmer egészen izgalmas eszmefuttatása a művészetről és a testkultuszról nem egyszer hangos nevetésre sarkallta a közönséget, csakúgy mint Osman Cefron Comme des Lapins (Mint a nyulak) (legalsó kép) című rajzfilmje, melyben hőseink bizarabbnál bizarabb helyzetbe kerülnek – és valahogy mindig feltűnik egy nyúl is.

Bár egy-két kivételtől eltekintve szinte bármelyik filmről érdemes lenne beszélni, két alkotást még kiemelnék: az iráni Bakhsh-E-Zayeman Labour ward (Szülészet) című variációk-egy-témára filmjét, és a spanyol Ander Mendia Beerbug című vidám kis történetét egy sörimádó majomszerű lényről. Ebben a két filmben is megvolt, ami szinte az egész programot jellemezte: fantázia és magas minőségű technikai kivitelezés.

img-Comme_des_lapins-2-300dpi

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com