Erős filmmel nyitott az Észt Hét filmes szekciója. A nagy adag iróniában meghempergetett Gombászók nem véletlenül vált számos nemzetközi fesztivál kedvencévé. Toomas Hussar egyedi hangulatú, közönségbarát fekete komédiát forgatott, ami valószínűleg sok ajtót fog megnyitni az észt film számára.
A Gombászókra hazájában 72 ezer ember volt kíváncsi. Ez így elsőre nem tűnik fergetegesen soknak, de ha belegondolunk, hogy Észtország lakossága a 2000-es népszámlálás idején 1,37 millió volt, akkor ilyen szempontból egy rendkívül sikeres filmről van szó. (Különösen, ha megemlítjük, hogy ugyanazon évben a legnézettebb magyar film Szabó István Az ajtó című alkotása volt, ami Helen Mirren-nel együtt is csak 64 ezer magyar nézőt tudott a mozikba csalogatni.) A Gombászók ráadásul nem csak hazai berkekben teljesít jól, hanem a nemzetközi filmfesztiválok porondján is. Ezzel a forgatókönyvet is jegyző Toomas Hussar, akinek ez az első nagyjátékfilmje, mindenképpen az elmúlt évek egyik legjelentősebb észt sikerét könyvelheti el.
A film története ott kezdődik, hogy Aadu (Ravio E. Tamm) és Viivi (Elina Reinold), egy jól szituált középkorú házaspár elindul, hogy egy kedvelt észt népi „sportnak”, a gombászásnak hódoljon. Kezdetben még minden terv szerint halad, bepakolják az autóba a kosárkákat, a két pár gumicsizmát, és nagyjából időben el is tudnak indulni az egyik nem olyan távoli erdő irányába. Aadu kicsit morcos, mert még nem heverte ki az előző napokban begyűjtött lelki traumát, amit egy furcsa, ám különösen népszerű tv show-ban való részvétel okozott. Nem mintha bármi váratlan történt volna a műsor ideje alatt, csak a mogorva politikus gyomra nehezen veszi be, hogy pártja PR részlegének tanácsára idétlen gumilabdákon ugrálva, még idétlenebb méhecskefejdíszben parádézik a délutáni műsorsávban. Egyszóval minden vágya, hogy kiszellőztesse kicsit a fejét.
Az út során csak egyetlen alkalommal állnak meg, akkor is csak azért, hogy tankoljanak. Ez az idő éppen elég arra, hogy hozzájuk csapódjon egy ünnepelt rocksztár, Zäk (Juhan Ulfsak), aki egy teljesen szétcsapott este után próbál eljutni Tallinnba. Emiatt még arra is hajlandó, hogy megvárja, míg a házaspár pár óra alatt kigombássza magát. Az erdőbe érve azonban az események váratlan fordulatot vesznek.
A szokatlan alaptörténet és körítés ellénere a Gombászók a mindenki számára jól ismert szituációk visszásságait mutatja be. Habár számos észt sajátosságot felvonultató alkotásról van szó, a film egyik fő mondanivalójaként megjelölt erős média- és társadalomkritika minden bizonnyal épp annyira érthető egy marokkói néző számára, mint egy kanadainak. A határozott üzenetet pedig a hibáikkal együtt is kedves, szerethető karakterek fogalmazzák meg, akiket valóban remek színészek játszanak. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem lehetett igazán megerőltető feladatuk, hiszen Hussar saját bevallása szerint pontosan tudta, hogy kiket szeretne megnyerni a filmhez és eleve rájuk szabva írta meg a szerepeket. Mellesleg a választott színészek a magánéletben a legjobb barátai, úgyhogy az együttműködés sem okozhatott különösebb nehézséget. Ez persze nem változtat azon, hogy ténylegesen nagyszerű színészi alakításokat láthatunk. Mindemellett mesterien felépített történetről van szó. Nincsenek üresjáratok, zökkenők, logikai bakik, sem tucatszituációk. Gördülékenyen, egymásba fűződve halad előre az eseménylánc, ami mindig tartogat egy-két meglepetést a nézők számára.
Másik nagy pozitívumként a film sajátos humora jelölhető meg, ami ügyesen egyensúlyoz azon a határon, hogy a legtöbbször szomorú felismeréseket valóban vicces, sokszor igazán váratlan, sőt időnként már-már abszurd formában tálalja. Mindezt meghökkentően sokszínű módon. A vizuális gegektől az ötletes párbeszédeken át a műfajparódiáig sok mindennel találkozhatunk a film 93 perces játékideje alatt.
Végezetül, mielőtt elindulnánk azzal a céllal, hogy bármit is gyűjtögessünk egy ismeretlen erdőben, jó ha előre elgondolkodunk arról, hogy milyen mélyen akarunk bemenni a sűrűjébe, és hogyan fogunk tudni visszajutni, ha arra lesz szükség. Talán így foglalhatjuk röviden össze a film alapgondolatát, ami éppúgy vonatkozhat egy társadalmi szerepvállalásra, egy emberi kapcsolatra, mint akár a gombászásra. Végeredményben, a Gombászók nagyon is ütős darab, amire hosszú ideig fognak emlékezni a nézők. Az egyedi hangvételű vígjátékok szerelmesei semmiképpen ne hagyják ki!
