A debütálások napja volt a csütörtök a miskolci Cinefesten. A kínosan vicces russzoiánus kisfiúk és a beatnemzedék irodalmi elődeit törölni kívánó mentalitása mellett most láthattuk először a nagy ígéretnek számító német származású színésznőt Greta Gerwiget is.
Lassan vége a fesztiválnak, azonban még most is bőven vannak meglepetések. Egymás után jönnek a versenyfilm premierek, egyre inkább láttuk bebizonyosodni, hogy tényleg erős az idei program.
Nem tudom, mikor ültem egyszerre ennyi emberrel, aki egy egész filmet végignevetett. A nyár királyai című – hát mi is? – ifjúsági film / romantikus vígjáték / simán vígjátékban mindenesetre nagyon furcsán, zsigerből érezzük, mennyire kínosak lehettünk 15-16 évesen, amikor először próbáltunk leszakadni otthonról, komolyan vettük, hogy saját házat építünk, állatokra vadászunk, és megosztjuk mindezt a nagybetűs NŐ-vel – vagyis röviden: siettetjük a felnőtté válást. És minderről úgy gondoltuk, hogy annyira könnyű, ahogy azt a filmekben láttuk. Az elsőfilmes Jordan Vogt-Roberts munkája az év egyik legjobb fesztiválélménye lehet, mert rengeteg új fiatal arcot talált, nagyon jól vezette a színészeket, adott teret a spontaneitásnak, jól építette be az operatőri és a zeneszerzői munkát, és úgy egyébként egyáltalán az egész filmet jól összerakta egy amúgy közepesen gyenge forgatókönyvből. Alig várjuk, mire lehet képes használható forgatókönyvvel!
Az este másik várt filmje a szintén elsőfilmes John Krokidas Kill Your Darlings (Öld meg kedveseid!) című mozija, ami rögtön a Sundance zsűri nagydíját nyerte; ami a negyvenes évek közepén a beat nemzedék hajnalán született, és egy gyilkosság történetének előzményeit mutatja be. A filmet nemcsak az tette érdekessé, hogy egy kétségkívül tehetséges rendező bemutatkozásáról van szó, hanem az is, hogy a főszereplő karakter az az Allen Ginsberg, akit az ex-Harry Potter Daniel Radcliffe alakított, de a filmben látható Jack Kerouac is (Jack Huston), ami az Úton népszerűsége után ismét érdeklődésre tartott számot. A filmben egy kis szerepet a Sundance – most már talán mondhatjuk – egyik kedvence, Elizabeth Olsen is kapott, bár jóval kisebbet annál, mint amilyen naggyal a plakátokra került. Az erőteljes klisékkel induló film a végére azért mégiscsak összeáll, bár számomra azért kérdés érdemes-e több mint egy órát várni 20 perc izgalomért.
Az este talán legjobban várt filmje azonban a tavalyi Telluride Filmfesztiválon bemutatott Frances Ha, amelyet féléves evolúciója ellenére februárban Berlinbe is meghívtak, és amelyet a Woody Allen vonal legújabb képviselőjének tartanak számon. A film, amit férfi szemmel nézve – leginkább Greta Gerwig miatt érdemes megnézni. Az intelligens, tehetséges és szép német származású színésznő előtt nagyon sok lehetőség lesz még.
