Magazin

Cannes 2014: Közelítő tél a pálmafák alatt – Winter Sleep

cannes_voros_szonyegA Cannes-i Filmfesztivál a végtelen sorban állások helyszíne. Nem kevesebb, mint 4500 újságíró előzgeti egymást a különböző bejáratoknál, és akkor még nem is beszéltünk a fesztiválszervezőkről és a forgalmazókról. A Casino Fesztiválpalota előtt leterített vörös szőnyegen késő éjszakáig hemzsegnek a filmkészítők és sztárok, és persze körülöttük minden irányban sajtósok és rajongók hada. Nem árt, ha türelemmel és egy napi élelemmel felszerelkezve érkezünk.

Arra számítottam, hogy hófehéren térek majd haza a francia riviéráról a moziban töltött napok után, de a premierek előtti rituális várakozás felér egy kiadós napozással. A sorok ilyenkor a vörös szőnyeg oldalában kígyóznak a Casino előtt, a beengedés szigorú hierarchia szerint működik. A sajtóosztály sorol be a kasztokba a különböző színű sajtóbelépők kiadásával, ezek alapján juthatunk be a vetítésekre. Az én belépőmmel ajánlott 1-1,5 órával hamarabb érkezni, tehát van időm tengerparti hangulatba kerülni és alaposan megtervezni az aznapi vetítéseimet. Egy kis várakozásért cserébe Nuri Bilge Ceylan új filmjét, a Winter Sleepet a legjobb helyről nézhettem végig. A versenyfilmek premierjére a filmkészítők is hivatalosak, ők akkor érkeznek, amikor a terem már megtelt és egy kis fényképezkedés után elfoglalják a helyüket.

Ceylant nemzetközi szinten a legismertebb török rendezőként tartják számon és már törzsvendégnek számít Cannesban. Eddig háromszor kapott Arany Pálmát. Kétszer A Zsűri Nagydíját a nálunk is bemutatott Messzéért (2002), illetve a Magyarországon sajnos nem forgalmazott remek noirjáért, a Once Upon a Time in Anatoliaért (2011). 2008-ban a Három majom lett a Legjobb film. Feleségével, Ebru Ceylannal és a stáb tagjaival együtt mindannyian a ruhájukra tűzött fekete szalaggal érkeztek, a néhány nappal ezelőtti somai bányakatasztrófa áldozataira emlékezve. Ugyanakkor a gyász mellett ez egy politikai állásfoglalás is: Törökországban sokan a politikusok felelősségét látják a tragédia mögött és elkeseredett kormányellenes demonstrációkba kezdtek. A stáb a világ figyelmét az aktuális törökországi eseményekre irányította és egyben a tüntetők mellett is szolidaritást vállalt.

winter_sleep_1A Winter Sleep Közép-Anatóliában, a különlegesen szép Kappadókiában játszódik. Jól esik nézni az itt felvett totálokat, hosszan lehet gyönyörködni a vulkáni kőzetekben és a valószerűtlen természeti formákban. A film cselekménye egyszerű: a családi sziklapanziót közösen üzemelteti az idősödő színész, Aydin és nővére, a tolmács Necla, valamint a férfi fiatal felesége, a tanítónő Nihal. Mindannyian feladták korábbi hivatásukat, amikor megörökölték a szállót és átvették a vezetését. Hogy elfoglaltságot találjanak maguknak, Aydin egy helyi lapnak ír propagandacikkeket, Nihal pedig adománygyűjtésbe kezd a falu iskolájának renoválására. Az év nagy részében bőven járnak hozzájuk turisták, de a téli hónapokban a sár, majd a hó elzárja őket a külvilágtól. Ahogy egyre hidegebbre fordul az idő, egyre inkább magukra maradnak, összezárva egymással és a ki nem mondott problémáikkal.

Érdekes a fokozás a filmben, ahogy adott helyzetek a napi rutin szerint ismétlődnek, de a szereplők, akik korábban előzékenyek voltak egymással, egyre türelmetlenebbé válnak. A film egy pontján a felszínre törnek az elhallgatott sérelmek, ettől kezdődően állandósulnak a viták a három szereplő között. Csakhogy az a baj, hogy a konfliktusok súlytalanok: egy régen történt válás, egy korábban megromlott házasság, egy köteg pénz, amelyre senkinek sincs igazán szüksége – mivel nincs tétje a vitáknak, nehéz feszültséget érezni. Ha a hősök időnként nem néznének komoran maguk elé, vagy nem törnének ki zokogásban, nem vettem volna észre, hogy itt valójában dráma zajlik. Kifejezetten kellemetlen volt ráébredni, hogy részvétlen vagyok a szereplők iránt, annyira nem tudtam azonosulni velük. A rendező mindig együtt írja a forgatókönyveit a feleségével, Ebru Ceylannal, ez most sem történt másképp, de nem találták el a jó arányokat. A párbeszédek borzasztó hosszúak és hemzsegnek a közhelyektől. Az is zavaró, hogy vannak olyan cselekményszálak, amik egy idő után elvesznek, konfliktusok, amelyek megoldatlanok maradnak.

winter_sleepUgyanakkor a film vizuális világa erős. Ahogy ez korábbi filmjein, most is egyértelműen látszik, hogy Ceylan eredetileg fényképészként dolgozott. A rendező állandó operatőre, Gökhan Tiryaki kameramunkája szemet gyönyörködtető. Nincs hiány tudatosan komponált képekből és egyedi beállításokból és a képen kívüli teret is igen kreatívan használja. Izgalmas, ahogy a teret kinyitó-bezáró fahrtok játszanak a néző térérzékelésével és erősítik a magány, ill. a klausztrofóbia érzetét. Olyan erős atmoszférát teremtenek ezek a szuggesztív képek, hogy a forgatókönyv hiányosságait is képesek pótolni.

A Winter sleep olyan, mintha Antonioni rendezett volna egy Csehov-drámát, de egy akaratos producer utasítására utólag beleírt volna egy-két vígjátékjelenetet. A nagytotálban mutatott pusztuló táj és a kiüresedő emberi érzelmek természetesen szinkronban vannak, jön a tél és egy házasság válságba kerül. Eközben jómódú értelmiségi hősök hosszan vitatkoznak vallásról, moralitásról, kultúráról, érzelmekről, társadalmi kérdésekről. Mindez csak az unalom elűzésére tett sikertelen kísérlet, valójában mindannyian arra vágynak, hogy elköltözzenek Moszkv Isztambulba. Ehhez jönnek adalékként a rejtélyes okból beleerőltetett burleszk-gegek, de ugyanakkor jól eltalált komikus jelenetek, a meglepetés erejére építő váratlan epizódok is. A műfajkeveredés általában a filmek előnyére válik, de ebben az esetben zavaros lett a végeredmény. Olyan érzés, mintha egyszerre több filmet látnánk, amit a több mint 3 órányi filmidő is megerősít. A hibái ellenére nem rossz film a Winter sleep, a kritikusok többsége el volt ragadtatva, a vetítés után álló vastapssal ünnepelték a rendezőt (ezt sikerült megörökítenem a karzatról).

cannes_vastapsCeylan mellett Ken Loach, Mike Leigh, illetve a Dardenne-fivérek is törzsvendégnek számítanak a versenyfilmes mezőnyben. Idén 18 film indul az Arany Pálmáért, elsősorban ezekről fogok beszámolni. A fesztivál történetében először a versenyprogram zsűrijének női elnöke van Jane Campion személyében. A zsűri tagjai Williem Dafoe, Leila Hatami, Carole Bouquet, Jeon Do-Yeon színészek és Nicolas Winding Refn, Sofia Coppola és Jia Zhangke filmkészítők, valamint a színész-rendező Gael García Bernal. Az eddigi legnagyobb meglepetés az, hogy Jean-Luc Godard filmje is a versenyprogramban szerepel és azt rebesgetik, hogy a két lábon járó legenda személyesen is részt vesz a fesztiválon. Nem tudom, hogy így lesz-e, minden esetre kattintásra kész fényképezővel várom.

Puskás Lilla

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com