A tihanyi ARTPlacc nem csak nevében kortárs művészeti fesztivál, hanem valóban fejest ugrik a magas művészetbe. Mégsem veti meg a popkulturális irányokat, és az éj leszálltával fénnyel telik a vászon, és megszólalnak a gitárok, de a DJ pult is. Testi-szellemi felüdülés a Balaton partján
Már a szántódi kompról látható a fesztivál védjegyének számító, fehér bőrű, vörös hajú, a magyar tengerből félig kiemelkedő fiatal fiú alakja. Nem mondhatom, hogy nem tud a dologról minden arra járó kulturális és nem kulturális turista, hogy aztán kievickélve a fedélzeten újra pöfögő járó motorok közül a kultúrafogyasztó ember ne induljon el a faluba, hanem a kikötő mellett rögtön megtalálja a ligetet, ahol a múzsák nagykanállal mérik a javakat.
Nem mondhatom azt se, hogy kompromisszumokat kerestek volna a fesztivál szervezői, hiszen valóban a színtiszta, magas kultúrára vágyó közönséget célozták meg, még akkor is, ha az éj leszálltával azért itt is elhangzik a jelszó: ereszd el a hajam! Mert a nappalokat a kortárs képzőművészet, a tárlatvezetés, az újragondoló performansz, a különböző művészeti egyetemek friss és aktuális, pályakezdő hallgatóinak válogatása uralja, de mellettük ugyanígy megfér a régebb óta fiatalok nemzedékének műveiből való gyűjtemény is. A Balaton partján vagyunk, nem csoda hát, hogy a bejárat mellett lévő tárlat tematikáját sokszor meghatározza ez, legyen festmény, fotó, purhabból készült színes szobor vagy valami egészen más, egy másik sátorban kísérleti projektek: a digitális rekonstrukció mint művészeti lehetőség például egyszerre érdekes és zavarba ejtően félelmetes. Vajon mikor jön el az a kor, amelyben az emberre már nem lesz szükség a műalkotáshoz?
A placc közepén a Capa Kortárs Fotográfiai Központ kap helyet zegzugos mobilfalai között, de esti programjaival onnan is kimerészkedik. Van itt még irodalmi sarok a régió országainak toplistáival, illetve színpad a színházi, tánc– és performansz előadásoknak.
Az este közeledtével azonban úgy tűnik, kicsit elindulunk a popkulturális irányba: megjelenik a programfüzetben a film és a zene is, de ezek is követik a fesztivál fő koncepcióját: a környező régió, a közép-kelet-európai országok kulturális értékeinek válogatását. A fesztivál öt napját öt különböző országnak dedikálták, így volt és van szlovák, német, cseh osztrák és lengyel nap, amely keretében az adott nemzet művészeinek, esténként filmjeinek szemléje zajlik. Így került a programba többek között a Good bye, Lenin, az 1996-os Kolja, a ’68-as tematikájú lengyel filmdráma, a Minden, mit szerettem, de nem riadtak vissza a szervezők a könnyedebb, nyár esti programba való filmektől sem, mint pl. a Frances Ha vagy a plázamozikat is megjárt Philomena.
A vasárnap estig tartó fesztivál teljes programja itt olvasható.