Kritika

Két legyet egy csapásra – A 42-es

harrison_ford_chadwick_boseman_42_movie_reviewA Jackie Robinson (Chadwick Boseman) fekete baseballjátékos diadalmenetét elbeszélő A 42-es jutalomjáték Harrison Fordnak, de kevésbé emlékezetes fejezet az Oscar-díjas rendező-forgatókönyvíró Brian Helgeland életrajzában. A néhol nyögvenyelős, de kellőképpen érzelmes film tisztes iparosmunka, a kérdés csak azt, képes-e megugrani a saját maga által felállított léceket.

A film

Az amerikaiak nemzeti sportjaként nem csoda, hogy a baseballt Thomas Edison már 1898-ban filmre vitte. Az első debütálást aztán minden évtizedben újabb és újabb mozgóképek követték, melyekben olyan sztárok öltöttek magukra mezt, mint Gary Cooper, Tom Hanks, Kevin Costner vagy maga Bugs Bunny. A 42-es Jackie Robinson történetét meséli el, az első olyan fekete baseball játékosét, aki fehérekkel játszhatott együtt. Hogy miért most készült film Jackie Robinson életéről? Azért amiért mostanság került mozikba A komornyik vagy a 12 év rabszolgaság is, és amiért feltehetően a következő évben még több hasonló témájú alkotás fog születni: 2015ben ünnepli Amerika a rabszolgaság végének 150. jubileumát, egy olyan évfordulót, aminek arcául maga az Egyesült Államok elnöke szolgál.

Fekete a fehérek között? A téma önmagában sejteti, hogy itt bizony messze többel állunk szemben, mint egyszerű sportfilmmel. A 42-es igazi kettő az egyben mozi: egyszerre sportfilm és életrajzi dráma, ami nem mellesleg a rasszizmus ellen emeli fel a hangját. Ebből a kettőségből olyan érdekességek fakadnak, mint például a minden sportfilmek kötelező részét képező edzői buzdító szónoklat politikai beszéddé válása, de ez adja a film gyengeségeit is. A 128 perc ugyanis nem elég a saját forgatókönyvéből dolgozó Brian Helgelandnek, hogy mind a sportörténeti diadalt, mind az emberjogi küzdelmet kellő mélységgel ábrázolja. Az Szigorúan bizalmassal és a Titokzatos folyóval már bizonyított író az előbbit elnagyolt lépésekben, megfelelő feszültség nélkül mutatja be, olyannyira súlytalanul, hogy az utolsó nagy fináléról azt hittem, csak felvezetés a valódi megmérettetésre. A politikai tartalom is hagy maga után kívánnivalót: azt nem várhatjuk, hogy a valós eseményeken alapuló történetbe fantázia szülte csavarok kerüljenek, az arányok eltolásával azonban lett volna rá mód, hogy Robinson megpróbáltatásai nagyobb hangsúlyt kapjanak.

42-movie-photo-2Mielőtt azonban végképp leírnánk A 42-est, el kell ismernünk az erényeit is. Tény, hogy lassan csordogál, és nem tudja teljesíteni a saját maga által tett vállalásokat, de azt is meg kell adni, hogy ezzel a Disney stílussal kiválóan megállná a helyét a Hallmark Channelen főműsor időben, egy pléddel és forró kakaóval remek időtöltés lehet hideg téli estéken. A film jó érzékkel játszik (még a giccs határain belül) a szív húrjain, Harrison Ford pedig szuper formában, végre a korának megfelelő szerepben lubickol – a kőkemény üzletember álarca mögé bújó csibész, vajszívű öregúr szerepére remek választás volt az utóbbi években örökifjúságát bizonygató színész.

A lemez

A kiadványra felkerült egy magyar szinkronos kisfilm is Séta a múltba címmel.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com