Morgan Freemannek már volt egy fehér cimborája, Tim Robbinsnak hívták, és A remény rabjaiból ismerik egymást. Öregebb korára jutott egy másik, Jack Nicholson. Most éppen egy kórházban fekszenek mindketten: halálos betegek, s DVD-n nézik A bakancslistát.
A film
Ó, édes Istenem, hányszor szidtam már a magyar forgalmazók címadási defektjeit, s hány írásban mondtam: ez lesz az utolsó. Éppen ez, amelyiket most követem el. Mert mi az, hogy bakancslista? Angolul bucket list, ahol a bucket valami elpatkolást, halált jelent. (Meg még egy rakás dolgot, de ez most mindegy.) El is hangzik a filmben: a bucket list nem más, mint azon dolgok felsorolása, amit még tenni szeretnénk halálunk elõtt. Akár egyedül, akár kórházi szobatársunkkal.
Carter Chambers (Morgan Freeman) ugyanis tisztes, 3 gyermekes családapa, kétkezi munkás, aki dolgos évtizedeiben mást se tett, csak családjának kereste a betevõt. Társa, Edward Cole (Jack Nicholson) dúsgazdag férfi, a helyszínül szolgáló kórház tulajdonosa, szabados életével folyton megbotránkoztatja mélyen vallásos társát. Se kutyája, se macskája, csak egy lánya, akit évtizedek óta nem látott és egy személyi asszisztense – hogy legyen kibe rúgni.
A két férfi úgy gondolja, utolsó hónapjaikat együtt töltik, s kis, papírfecnire írt listájukról egyesével húzzák le a életük utolsó kívánságait. A lista egészen szélsõséges: a „megcsókolni a világ legszebb lányát” típusútól a „jó útra segíteni egy vadidegent”-ig minden olvasható. A lista azonban lassan csökken egészen addig, amíg rájönnek, világkörüli útjuk nem a legmegfelelõbb terep életük utolsó hónapjaira. Ami pedig a legszebb az egészben, a lista végül tényleg elfogy, csak éppen nem „úgy”. Egészen máshogy, s ehhez nem kell semmit tenniük, csak kinyitni a szemüket, és elfogadni a feléjük nyúló lehetõségeket.
Horatius, a római költõ ismert mondata: Carpe diem. Helytelen fordításban: élj a mának! Még 6 hónapom van? Gyorsan habzsoljuk föl ezt a maradék idõt, ami még van, élvezni kell, elhitetni magunkkal, hogy ez az élet bizony jacuzzi kádakból áll. Egy másik, szó szerinti fordítás azt mondja: Ragadd meg a napot! Ha van még 6 hónapod, keresd meg az életben azokat a dolgokat, amik miatt tényleg kevesebb lenne az életed. Töltsd úgy ezt az idõt, hogy érdemes legyen erre emlékeznie azoknak, akiket magad mögött hagysz. Talán annak sem kell magyaráznom, melyik kire vonatkozik, aki nem látta a filmet.
Ha két öreg, már sokat látott színészt találunk egyszerre a vásznon, mindig nagy durranást várunk. Morgan Freeman sokat szerepel, átlag évi 3 filmje van. Jack Nicholsont viszont csak A téglában láttuk az elmúlt 5 évben. Ez külön érdekessége a helyzetnek. A két fõszereplõ valóban sokat lendít a filmen, de igazi erejét talán az adja, hogy nem spórolja ki belõle a szembenézést. Nem teszi félre azt, hogy így vagy úgy, valamikor számot kell vetni magammal s a környezetemmel.
A lemez
A filmmel mi is szembenézhetünk, a DVD kiadással azért akadnak gondok. Betéve a lemezt a cseh nyelvű menü öltött testet, ami lehet, hogy nem kifejezetten a lemez hibája, csak én voltam pancser. Mindenesetre késõbb se nagyon tudtam átállítgatni, így Bonusovykat kellett nézegetnem – amit „magyarul” extrának hívunk. Illetve nem tudom, hol a többesszám létjogosultsága, lévén a lemezen John Mayer videóklipje a filmbõl – egyetlen bónusztermékként. Lévén a filmben oly nagyok a nevek, mint Jack Nicholson és Morgan Freeman, elment volna egy interjú. Az õ audiókommentárjukról már álmodni se mernék.