A lengyel rendező, Pawel Pawlikowski francia filmje, angol és amerikai színészgárdával a válságban levő amerikai író, egyetemi tanár életének sorsfordító szakaszát beszéli el – műfajok, nemzetiségek és szerzőiség találkozása egy igencsak iskolásra sikerült moziban.
A film
Ismerős az érzés, mikor valami elkezdődik, az ember pedig remél, hiszen minden lehetőség adott, hogy egy jó antréból kifejlődjön a nagy Mű. Remek színészek, szép képek megfelelő dinamikájú (lassú) egymásutánisága, életszerűtlen, ám annál klasszikusabb problémafelvetés. Az életszerűtlenség akarva-akaratlan feltámasztja a műélvezőben az igényt egy magasabb rendű tartalom jelenlétére – amint egy antik szobor is magától értetődően tökéletesebb, mint a valóság. Erről sajnos a Titkok Párizsban esetében nincs szó. Sok minden van, rengeteg minden szeretne lenni, de a bizonyos magasabb rendű tartalom, hiába minden erőfeszítés, sehogy sem érkezik.
Van nekünk, vagyis az európai filmművészetnek egy másik lengyel származású rendezője, egy Roman Polanskija, aki többek közt a Kés a vízben, az Iszonyat és a Rosemary gyermeke című filmjeivel, digitális utómunka és különösebb technikai fejlettség híján is birtokában volt a képességnek, hogy lelki folyamatokat jelenítsen meg a mozgóképen. A feszültség – amely akkor keletkezik a nézőben, mikor a cselekményt nem tudja különválasztani a főszereplő pszichés kivetüléseitől – vezet ahhoz a bizonyos magasabb rendű tartalomhoz, amely által a műalkotások szintjére emelkedhet egy film. Ennek egyik feltétele , hogy a főhős szubjektívjából érzékeljük az eseményeket, így történhet meg a csoda, hogy a néző részlegesen átéli az őrületet, sajátjaként éli meg a főhős tévképzeteit.
A Titkok Párizsban című film is erre tesz kísérletet. A Párizsba érkező amerikai egyetemi tanár, Tom Ricks (Ethan Hawke) múltjáról annyit tudunk meg, hogy rendezetlen kapcsolatot ápol volt feleségével, aki Párizsban neveli közös lányukat, Chloét. Rendezetlen a kapcsolata továbbá a hatóságokkal, hiszen menekülőre fogja, mikor a felesége kihívja rá a rendőrséget. Ismeretlen okból kifolyólag nem láthatja a gyereket, ezért többnyire iskola melletti kukkoláshoz folyamodik. Tom szociopátiája a leskelődésen túl abban is megnyilvánul, hogy roppant nehezen kommunikál, többnyire fárasztják embertársai, kivéve bizonyos nőneműek, akik viszont nagyon szeretnének tőle mindenfélét, így kapásból két viszonyt is felgöngyölít ottléte során. A Kristin Scott Thomas által alakított femme fatale figuráról viszonylag hamar kiderül, hogy évek óta halott (!), a másik nő lengyel származású, de egy arab maffiózó, Sezer felesége; kapcsolatukból nem is származik sok jó – e szálak által bontakozik ki Tom őrülete, értjük meg, hogy miért van eltiltva Chloétól.
A már említett zavar az érzékelésben (mikor bizonytalanság alakul ki a főhős percepciója és a filmes valóság között) a történetben egy gyilkossággal, illetve Chloé eltűnésével kezdődik, képi szinten pedig fatörzsön mászkáló ganajtúró bogarak és villódzó lámpák vissza-visszatérő képével. Van emellett alkotói válság, némi drogkereskedelem, és töménytelen film noiros sejtelmesség – annyi minden van tehát, hogy végül semmi sincs, maximum egy hirtelen vég. S hogy mi is a Titkok Párizsban vége, marad bizonytalan, de leginkább mindegy, hiszen nem jött át az üzenet. Pawel Pawlikowski példásan megtanulta a leckét, ám evvel a filmmel nem teremt iskolát.
A lemez
A filmet eredeti nyelven, amely a francia és angol váltakozása, vagy magyar szinkronnal tekinthetjük meg a DVD-ről. A lemez nem tartalmaz extrákat.