Már majdnem végleg elhittem, hogy az új évezred hollywoodi forgatagában olasz kisváros csak romantikus limonádéknak adhat otthont, amikor a fősodortól távol felbukkant Anton Corbijn (Control) második nagyjátékfilmjével, Az amerikaival. A holland fotográfus és videoklipguru bebizonyította, hogy meg lehet még fosztani e vidéket mediterrán hangulatától.
Eredetileg Martin Boothe – hazánkban azonos címen megjelent – regénye sem ad teret a sötétebb megközelítésnek, hiszen az irodalmi forrásból a bűnügyi tematika ellenére is árad a történelmi, megszentelt és virágzó tájon megélt hedonizmus. Rowan Joffe forgatókönyvíró (28 héttel később) azonban az adaptálás folyamán gondolkodás nélkül kiirtotta az alapmű érdemi jókedélyét, s egy fegyverkovács-figurával dolgozó, egzisztencialista bűnfilm szkriptjét tette le az asztalra. Corbijn pedig annak érdekében, hogy kifejezhesse egy vétkei elől menekülő antihős lelkivilágát, ugyanezzel a lendülettel fosztotta meg az itáliai kisvárost valamennyi egzotikumától. A kőfallal övezett sikátorok és a lépcsőzetesen egymásra épült házak középkori helyett sokkal inkább börtönhangulatot sugároznak. A lakosság temperamentuma elveszett, maximum akkor szólalnak meg, ha az idegeneken élcelődhetnek, s furcsa módon mindegyiküknek vaj van a fején. Fattyak fogannak parkokban, az autószerelő simlizik, még a plébános sem szentéletű. Csupán egy prostituálton akadhat meg a szemünk, bár inkább buja szépsége, mintsem ártatlansága miatt.
Svédországban megsérült álcája okán ebben az eldugott és áporodott kisvárosban kényszerül bujkálni egy öregedő fegyverkovács, akinek belső drámáját Corbijn cseppet sem szájbarágós stílusban ecseteli. A magányos férfi motivációt alig-alig tárgyalja ki, a lélekben játszódó folyamatok megfejtését éppúgy a nézőre bízza, ahogy a cselekményét is. Az események ráérősen zajlanak, pergős akciók helyett együtt forgatjuk be magunkat a főhőssel a lelkiismeret furdalás, az üldözési mánia és a bűnbocsánat keresésének egzisztencialista válságába. Meglepetésre ezt a kiüresedett tekintetű öregurat a gyengébbik nem által bálványozott George Clooney játssza, olyan rideg beleéléssel, amely szerencsére ezúttal minden sármjától megfosztja. Menekülés közbeni kétségbeesett kormánycsapkodása pl. jó ideig beleéghet retinánkba.
Az amerikai ugyanakkor thrillerként is megállja a helyét. Corbijn a főhős bizalmatlanságát és a komótos cselekményvezetést használja fel feszültségfokozásra. Miközben egyszerre rettegünk az antihős női alteregójától és a titokzatos éjszakai pillangótól, a rendező üresnek tetsző kompozíciókba és szikár egysorosokba rejti el a thrillerszál szempontjából hangsúlyos információkat. Ez a megoldás pedig nemcsak minimalista akciójeleneteket, hanem egy végletekig kiélezett csúcspontot is eredményez. Elcsépeltségük ellenére így válhatnak működőképessé az utolsó akció és az átvert bérgyilkos egymással keveredő motívumai. Pontlevonás maximum a gondosan felépített, ám giccsközeli pillangó motívumért járhat, de ettől függetlenül Anton Corbijn és Rowan Yoffe adaptációs bravúrja, még így is a tavalyi év egyik legjobbja.
Az amerikai (The American)
színes, amerikai filmdráma, 103perc, 2010
rendező: Anton Corbijn
forgatókönyvíró: Rowan Joffe
zeneszerző: Herbert Grönemeyer
operatőr: Martin Ruhe
producer: Anne Carey, George Clooney
vágó: Andrew Hulmer
szereplő(k):
George Clooney (Jack)
Violante Placido (Clara)
Thekla Reuten (Mathilde)
Paolo Bonacelli (Benedetto atya)
Irina Björklund (Ingrid)
Imdb-átlag: 6,6.
http://www.imdb.com/title/tt1440728/
A dvd-t kiadja a Select ’86.
Megjelenés dátuma: 2011.03.17.
Képarány: 16:9
Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, angol DD 5.1
Felirat nyelv: magyar.
Extrák: -Interaktív menük -Közvetlen jelenetválasztás -Így készült… -Audiokommentár -Kimaradt jelenetek
