A Nyitott szívvel Marion Laine francia rendező második nagyjátékfilmje. Egy szívsebész házaspár életét ismerjük meg, akik az egymás és munkájuk iránti rajongásnak élnek. Bár a film olyan híres és jó színészeket vonultat fel, mint Juliette Binoche (nem kell bemutatni) vagy Edgar Ramirez (Carlos, A Bourne-ultimátum), a végeredmény csak felerészben jól sikerült darab.
Kifordult, apokalipszis utáni világban járunk, ahol Rómeó zombi, Júlia pedig vadász, úgyhogy kettejük kapcsolatából semmi jó sem sülhet ki – látszólag. Helyette valami újszerű és szokatlan viszony kezd el kibontakozni a halál ellentétes oldalán álló hőseink között, tele találó poénokkal, romantikával, akcióval és egy hatalmas adag öniróniával. Shakespeare forog a sírjában? Legfeljebb a lelkesedéstől!
Audrey Hepburnt a világon mindenki ismeri, mint ahogyan Rómát is. Nem volt ez mindig így, legalábbis ami a színésznőt illeti. Ezzel a filmmel robbant be ugyanis a köztudatba és az Oscar-tulajdonosok közé. Hepburn, Gregory Peck, a Trevi-kút és egy végtelenül romantikus mese. Tovább
A Tabu a 2012-es filmtermés egyik legemlékezetesebb darabja: bár első pillantásra leginkább a némafilmes korszak és általában az elmúlt idők nosztalgikus megidézésének tűnik, valójában kifejezetten innovatív és sokrétű alkotás. Tovább
Charles Dickens kiváló író volt, ezt leszögezhetjük. A Szép reményekkel egy olyan történetet vetett papírra, mely a rengeteg, alaposan kidolgozott karakterével, összetett, sok szálon futó sztorijával megfilmesítésért kiált. És ezt a kiáltást már rengetegen meghallották, és megpróbáltak belőle többé-kevésbé hiteles adaptációt készíteni. A legújabb lelkes vállalkozó Mike Newell (Négy esküvő és egy temetés, Harry Potter és a tűz serlege), aki már közel nyolcvan rendezést tudhat maga mögött, és hát valljuk be, elég vegyes színvonalú filmekről van szó. A Szép reményekkel sajnos saját korpuszának gyengébb vonalát bővítette ki. Tovább
A baj az, hogy úgy tűnik, mind értelmileg, mind érzelmileg csökevényesnek nézik a kedves mozilátogatókat. Mert értem én, hogy ez a film kéne legyen az új tinimánia, de akkor meg legalább valami művészi vagy gondolatbeli értéket próbálnának átadni a jövő nemzedékének. Sajnos a Beautiful Creatures – Lenyűgöző teremtmények sem ezeket, sem pedig más pozitívumokat nem tudhat a magáénak.
Az érzékenyebb lelkű nézők már a leírás elolvasása során tudhatják, hogy a Most jó végén bizony pityeregni fognak. Mert ez egy elbűvölő, életvidám, mégis igazán megható kis alkotás a halállal való szembenézésről.
A legszebb női kor a… Melyik is? Hát, attól függ, kinek mondja az ember. Mindig az, amiben éppen benne van az illető. De fölösleges áltatnunk magunkat, a férfiakat ugyanúgy elfogja a gyomorideg az öregedéstől. Normális ember ezen időről-időre túlteszi magát, de amikor két, negyven éves születésnapjától parázó ember házaspárként folyamatosan gerjeszti egymásban a feszültséget, az bizony elég csúnya következményekkel járhat. Erről a problémáról szól Judd Apatow új filmje.
Sarah Polley nagy kedvencem már a Váratlan utazástól kezdve. Amikor elkezdett rendezni, elégedetten vettem tudomásul, hogy a kamera mindkét oldalán magabiztosan mozog. A Volt egy tánc egyik legszebb és leglehangolóbb filmje – miközben állítólag ez egy vígjáték.
Amint azt már többször megállapítottuk, Dánia manapság legkelendőbb exportcikke egyértelműen Mads Mikkelsen. A sármos színész a Move On Európai körútja után hazatért, hogy leforgassa a Dánia történetének egyik legviharosabb epizódjáról készült Egy veszedelmes viszonyt.
