Molnár Kata Orsolya

Főszerkesztő

Tisztességes szakmámat tekintve geográfus, földrajz és angol szaktanár vagyok, valójában szabadúszó újságíró, szakács, előadó- és iparművész. Filmőrült. A Filmtekercs kapóra jött, hogy ne verjem el minden pénzem mozira. Azóta főszerk., eltés filmszakos – jó lenne egy doktori… –, még nagyobb filmőrült. A ‘tekercs  igazi szerelemgyerek, egyre nagyobb a család, tanítgatjuk járni, miközben mi is sokat tanulunk tőle.

Filmek: Sci-fi – minden mennyiségben. Superman – rulez. Szerelem – amerikai romkom minden érából és Wong Kar-wai. Új szerelem – animáció. Sorozat – heti adag. Képregényfilm – szakdoli téma. Égtáj – Távol-Kelet. A fekete tulipán, A nagy Lebowsky, Éjfél a jó és a rossz kertjében, Gattaca, Körhinta, Semmi ágán, Stigmata, Szárnyas fejvadász, Szerelemre hangolva, stb.

Sergő Z. András

Főszerkesztő-helyettes

(Már majdnem) elvégezve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar szakát és teológiai tanulmányait egy 2006-os szép nap reggeli szemdörzsölésének kellős közepén fogant meg álmos fejemben a Filmtekercs gondolata. Lélekben mindenki huszonéves, így hát nem félve az öregedéstől hittem és hiszek a huszonéves internetes mozimagazinban mint saját gyerekben. Voltam egyetemi laprovatvezető, munkatárs-főmunkatárs-online főszerkesztő-főszerkesztő a szentendrei közéleti lapnál, vagyok „fő filmes” a Képmásnál. Voltam mozi művészeti vezetője Szentendrén, wannabe filmforgalmazó egy röpke pillanatra, filmklubok, filmnapok szervezője, vagyok a ‘tekercs alfőszerkje és mindenese, ötletelője és összefogója – a józan ész logikájával.

Filmek: Túl későn születtem ahhoz, hogy pótolni tudjam lemaradásom az előző generációkkal szemben. Nagy klasszikusok ügyében csak loholok utánuk. Azért szívügyem a magyar film és egyáltalán az elmúlt 2-3 évtized európai filmje – Lars von Trierrel, Polanskival, Miloś Formannal, Tanovićcsal, a Dardenne-fívérekkel, a románokkal; Szabó Istvánnal, Makk Károllyal, Mundruczóval és a mai fiúkkal; és persze mindannyiuk apjával, Ingmar Bergmannal, aki felejthetetlen marad mindig.

Havasmezői Gergely

Rovatvezető – TéVé

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem újságíróként és történészként, és bár e kettőből egy csöppet sem következik, jelenleg egy tévé szerkesztőjeként dolgozom otthon, Mosonmagyaróváron. Néhány fizetetlen, de legalább megdicsért cikk után, melyet országos mozilapokba küldtem, 2006 szeptemberében küldtem el a bemutatkozásomat egy új, egyetemistáknak szóló online filmes újságba, így tehát büszkén vallhatom magamat az első szerkesztőségi üléstől fogva a Filmtekercs egyik alapító atyjának. Az utóbbi időben a kényszerű távkapcsolat csökkentette a részvételemet, de továbbra is lelkesen beleszólok mindenbe.

Filmek: Szégyentelenül szeretem a nagy és drága filmeket, bölcsészhez méltatlanul rajongok a látványért, zenéért és hatásért. Filmkritikusi hitvallásom: a profizmust többre értékelem az eredetiségnél. És odavagyok az animációért; ha az Anilogue egész évben tartana, ott laknék az Urániában.

Keller Mirella

Rovatvezető – Papírfény

Az ELTE filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakán vagyok végzős hallgató. Az egyetemi éveket fél év Vietnam szakította meg, mostanában a szakdolgozataimmal foglalkozom leginkább.

2004-ben kezdtem az egyetemet, 2008 óta publikálok (PRAE.HU), 2009-ben lettem a Filmtekercs-csapat tagja, majd átvettem a könyves rovatvezetői posztot. 2010-ben részt vettem Magyarország közel összes filmfesztiválján – az Országos Diákzsűri tagjaként.

Filmek: Elvesztem a ’60-as évek rendezőóriásaiban és a mai napig nehezen keveredek ki belőlük, ezért a műfaji tendenciák helyett a szerzőiség érdekel jobban. Ha tájegységben akarom megfogalmazni, akkor Távol-Kelet (Vietnam, Thaiföld, Korea, Japán, Kína) és India, illetve ahol élek, Magyarország.

Kiss Tamás

Rovatvezető – DéVéDé, Jegyzet

Valószínűleg minden azon az áldott napon kezdődött, amikor édesapám belépett pókaszepetki otthonunkba egy „Jugóból” származó VHS-sel. A „Dah Smrti” bearanyozta gyerekkorom a fekete sportkocsit üldöző okkersárga Ladákkal és a csellótokon ródlizó James Bonddal. A film magyar címére (Halálos rémületben) csak évekkel később derült fény, de a mozgókép iránti rajongásomat még szeretett Zala megyém következetes felfedezése sem tudta megtörni.

A Zrínyi Miklós Gimnáziumban letett érettségi után logikus választásnak az ELTE bölcsészkarának filmelmélet és filmtörténet és történelem szakpárja tűnt, ahová 2004-ben felvételt is nyertem, s ma már készülő szakdolgozataimban számolom a karaktereket. 2009 óta publikálok, egy sikeres pályázatnak hála, rendszeresen jelennek meg kritikáim a Mozinetnél, de a Filmkultúra Muszterébe is írtam már fesztivál-beszámolót. A gondviselés jóvoltából a Filmtekercs lelkes alapítói is felfigyeltek rám, s idővel – Kollár Flóra Anna hathatós segítségével – a Dévédé rovat irányítását is rám bízták.

Filmek: Sidney Lumet keserűségének, Brian De Palma kukkolásainak és Spike Lee radikális gondolatainak nem tudok ellenállni, de a western és a horror műfaja is feltétlen lételemem. Néhány konkrétum: Kánikulai délután, Alibi test, Szemet szemért, A halál csöndje, Fallal szemben, A halál keresztútján, A pokol hét kapuja, Keserédes élet.

Maksai Kinga

Rovatvezető – Fesztivál

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy… Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

Mlinárik Mariann

PR, marketing

A gimnázium utolsó évében mindenkinek el kellett döntenie, hogy hol szeretne továbbtanulni. Teljes öt percig azt hittem, hogy jogász szeretnék lenni, aztán ez elmúlt, és szeptemberben az ELTE történelem és filmelmélet-filmtörténet szakjaira iratkoztam be. Pár évvel később itt is diplomáztam le. Egyetemi tanulmányaim során kezdett el intenzíven érdekelni a marketing és a reklám világa, úgyhogy számos ebben a témában indított tanegység hallgatótáborát is növeltem. Közben több újságban jelentek meg rendszeresen írásaim. Valahogy így jutottam el a Filmtekercs.hu-hoz, ahol a cikkírás mellett az oldallal kapcsolatos marketing feladatokkal is foglalkozom.

Filmek: Alapvetően vonzanak a bizonyos szempontból szélsőséges, sokakat megosztó alkotások. Minél nagyobb vitát vagy felháborodást vált ki valami, annál valószínűbb, hogy jegyet veszek rá. Ezzel együtt én is mindenevő vagyok, különösen akkor kínlódok, ha kedvenc műfajt kell megjelölni. Talán a dráma, animáció, horror szerepelnek az első három helyen. Egy-egy pofátlanul jól sikerült reklám is nagyon meg tud mozgatni. Konkrét nevek: Cronenberg, Lynch, Bergman, Cocteau, Greenaway, Iñárritu, Lars von Trier.

Szűcs Tamás

Rovatvezető – Hírek

Az ELTE filmelmélet szakos diákjaként, a 2012-es gyakornoki program keretén belül kerültem a Filmtekercshez, miután kaptam egy-két buzdító szót egyik egyetemi tanáromtól. Nagyon sokat tanultam az első pár hét alatt (és azóta is), amiért hálás vagyok a szerkesztőségnek. Korábbi média és jelenlegi szerkesztői tanulmányaimból kifolyólag leginkább a hírszerkesztés és -fordítás érdekel, így mindinkább a külföldi filmes hírekkel való foglalatoskodás felé vettem az irányt, és egyre több feladatot igyekeztem elvállalni e téren, és szép lassan tekercses szerkesztő lettem. Rövid történet, de remélem, hogy még közel sincs vége.

Filmek: Leginkább azt szeretem a filmekben, ha meg tudnak lepni: ha úgy vágnak pofán, hogy nem számítok rá. Az ötletes fordulatokon kívül a realisztikus világábrázolás tud megfogni, még ha fikciós helyszínekről is van szó. Inkább a bűnügyi filmek állnak hozzám közelebb, de a westernt és a háborús filmeket sem vetem meg, sőt. Kedvencek: első helyen a 12 dühös ember áll, ennél jobb filmet jelenleg nem tudok elképzelni, ezen kívül nagy hatással voltak rám: A jó, a rossz és a csúf, Memento, A faun labirintusa, Amerikai szépség, Száll a kakukk fészkére, Dr. Strangelove…, Glengarry Glen Ross, Híd a Kwai folyón, 4 hónap, 3 hét, 2 nap. És ennyi legyen elég (ez már nem filmcím).

Fazekas Balázs

Gimnázium után én is – mint sokan közülünk – az ELTE filmelmélet szakán kezdtem tanulni, és már a kezdetektől tudtam, hogy írással szeretnék foglalkozni. Aztán az egyetemi évek félidejénél felvettem egy pszichoanalitikus filmelmélet órát, ami rögtön az első perceiben ráébresztett, hogy a pszichológia az az út, amerre ki kell egészítenem a tanulmányaimat. Azóta már elvégeztem a filmszakot és a pszichológia BA-t is a Károlin, jelenleg pedig ugyanitt vagyok elsőéves mesterképzésen. Érdeklődési köröm ezért nagyrészt a film és a pszichológia minél több szálon kapcsolódó összeházasítására koncentrál. Véleményem szerint a szubjektív, stílusukban is önreflektív, egyedi írások sokkal többet mondanak egy adott filmről, mint az objektivitásra törekvő recenziók.

A Filmtekercsnél 2012 óta működöm, de korábban már a Filmkultúrában is jelent meg kritikám.

Filmek: Főleg a filmes végletek érdekelnek, ezért a realista/minimalista drámákon kívül (román új filmből akármennyi jöhet) a szimbolista, absztraktabb művek fognak meg leginkább. Ezeket a stílusokat nagyjából egy személyben testesíti meg Fellini, Lars von Trier és Tarr Béla, rajtuk kívül pedig abszolút kedvencnek számít Kubrick, Bresson, Haneke, Lynch, Aronofsky és a régi Cronenberg is. Újabban Paul Thomas Anderson és Terrence Malick csatlakozott ehhez a listához. Itthonról Pálfi, Hajdu és Fliegauf filmjeire ülnék be elsősorban.

Hancsók Barnabás

Bár az egyetemet magyar-holland szakon kezdtem, viszonylag hamar világossá vált, hogy legintenzívebben a filmek érdekelnek, így repült a holland, és jött a film szak. Mint általában a legtöbb ide jelentkező ifjonc, én is világmegváltó rendező akartam lenni, az évek során azonban sokkal jobban kezdett érdekelni a filmekről való írás, mint azok készítése. Így kerültem a Filmtekercshez 2010 végén, ahol lehetőséget kaptam a szárnypróbálgatásra. Kezdő firkászként lendületes lelkesedéssel, és a tapasztaltabbak fortélyait ellesve igyekszem erősíteni a csapatot. Megrögzött mániám irodalom és film összeházasítása, illetve a médiumok közti különbségek boncolgatása.

Filmek: Filmek terén igazi mindenevő, mondhatni szkopofil vagyok. Jöhet a történelmi-trash-művészfilmtől kezdve a kungfu-pornó-horroron keresztül az animációs-thriller-vígjátékig minden, ami mozgókép. Betegesen vonzódom a klasszikusnak számító regények adaptációihoz, a vállaltan kevert műfajú filmekhez, és a hétköznapi kisemberek életéről szóló alkotásokhoz. Néhány cím, a teljesség legteljesebb igénye nélkül: Parfüm – Egy gyilkos története, Kutyaszorítóban, Underground, Útvesztőben, V mint vérbosszú, Nem félek, Ollókezű Edward, Gyalog Galopp, Hol a barátom háza?

Horváth Balázs

Még nem írt bemutatkozást.

Kollár Flóra Anna

A BGF túltelített turizmus-vendéglátás szakának táborát erősítem, így bárkiben joggal merül fel a kérdés, mit keresek egy filmkritikai oldal szerkesztői között. A válasz a sokoldalúság, az ember addig próbáljon ki mindent, amihez kedvet, tehetséget érez, míg lehetősége van rá. Így voltam ezzel én is, mikor 2008 augusztusában, laikus filmimádóként a Filmtekercshez kerültem. Azóta nagy szerelmem, a rendezvényszervezés mellett folyamatosan fejlesztem a bennem érlelődő újságírót.

Filmek: Mindenevő lévén, nem tudok listát írni a kedvenceimről. Felőlem támadhat a Mars, apríthatnak a zombik, hősködhetnek a túsztárgyalók, szenvedhetnek fiatal, vagy épp idősödő párocskák az élet nagy dolgain. Jöhet a szórakoztató „limonádétól” kezdve, a könnyekig megható drámán keresztül a sötét hangulatú thrillerig minden; bármit szívesen megnézek, majd szelektálok.

Moldován Tünde

Nem lettem színésznő ötévesen; nem lett belőlem jogász, mikor tizenkettő voltam; a számokhoz nem értek, így a szüleim álma sem teljesült, miszerint közgazdász leszek (de legalább bankár); diplomaosztó környékén az is kiderült, hogy a tanítás inkább a szadista-mazochistáknak való, így maradtam az egyetlen járható útnál: újságíró lettem. Vészes közlési kényszerem is van, az embereket is szeretem. A debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán lódították meg az önbizalmamat azok, akik az újságírás gyönyörű hivatását mutatták meg, így lettem a Debreceni Főnix és a Lícium Médiaportál – a főiskola kiadványai – filmfelelőse, és a sportrovat egyik vezető írója. Az önfeledt főiskolás évek elhozták a moziba járást; teremből ki, másik terembe be – néha még órát is lyukasztottunk miatta. De hívott Budapest, és reméltem, hogy az ELTE hallgatójaként majd a filmkészítés rejtelmeivel is megismerkedhetek. Az élet végül úgy hozta, hogy elsodródtam erről a területről, de a Filmtekercs újra bekapcsolta az ON gombot.

Filmek: Filmek, amelyek meghatározták a filmművészethez vezető utamat: Blöff, Keresztapa, A halászkirály legendája, Brian élete, Berlin felett az ég, Bűnök és vétkek, Szörny Rt., Ace Ventura, Pink Floyd – The Wall, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, Vissza a jövőbe, Három szín: Kék, Fehér, Piros; Mátrix, Casablanca, Chaplin… És mindig, mindenek felett (nem nevetni!) Robin Hood, a tolvajok fejedelme.

Nardai Dorina

Három dolgot szeretek nagyon: a zenét, az érdekes embereket, no meg persze a filmeket. Ezen belül nincsenek prioritások, mindegyik kategórián belül mindenevő vagyok, csak értelme legyen a dolgoknak. Először a szabad bölcsészkedés, aztán meg a filmtudomány jó iránynak bizonyult, bár hosszú távon még nem fejtette ki hatását egyik sem, maximum kicsit (még) nyitottabb lettem a világra. 2011 decemberében kerültem a tekercshez, ami az írás szempontjából is hasznosnak bizonyult, és persze a sok mozizási lehetőség sem jött rosszul, hiszen azt bármikor, bármilyen mennyiségben.

Filmek: Első körben Kubrick-rajongóként határozom meg magam, aztán következnek a Távol-keleti filmek (főleg Tsai Ming-Liang, Chang Yimou, Wong Kar-Wai), de valóban minden jöhet, a horrorokat leszámítva (igen, iszonyúan félős vagyok), meg az értelmetlen erőszakot (főleg az olyat, ahol valakinek a kézfejét bántják). Szeretem, ha egy film gondolkodóba ejt, és elmondhatatlanul rajongok a minőségi filmzenéért – az újdonsült kedvencem pl. Max Richter. Ja és újabban kezdek nyitni az animációs filmek felé is, de ott még bőven van mit pótolni… persze máshol is.

Pásztor Balázs

Amikor az ELTE Természettudományi Karának hetilapjánál a filmes rovat vezetője lettem, sorra kaptam a pozitív visszajelzéseket, „Év írása” díjakat nyertem az országos sajtóegyesülettől, és egyre több feladatot vállaltam az újság életében, kezdtem rájönni, hogy pályát tévesztettem: mégsem a természettudományos irány, hanem a filmek, de legalábbis az újságírás való inkább nekem. Aki átélt már hasonlót, tudja, hogy az ilyen meghasonlás nem éppen kellemes élmény, de aztán végül sikerült összeegyeztetnem a dolgokat, megtaláltam a helyem tudományos, kulturális újságíróként, szerkesztőként. Természetesen a filmek iránti rajongás nem múlt el, sőt, ahogy a „másik oldalról”, a műsor- és filmkészítés oldaláról is egyre szorosabbá vált a kapocs, egyre fontosabb szerepet tölt be az életemben a varázslat a mozgó képekkel. Mert a film szerintem varázslat: egy hihetetlenül bonyolult, nagyon sok komponensű szertartás, ami, ha sikeres, megváltoztatja a világot – de legalábbis a nézőt.

Filmek: Bár sokan állítják, hogy van rendszer abban, milyen filmeket szeretek, vannak jellegzetesen „balus” filmek, amikre mindenkit elrángatok és lelkesen propagálom, de én csak annyit tudok, hogy a humor, a szellemesség szinte minden fajtáját szeretem – szerintem az életben és a filmben is fontos. De ezen kívül nem sok közöset találok például Jeunet filmjeiben, a Veszett a világban, a kommersz képregényfilmekben, az „okos” sci-fikben és animékben – és ezek csak a pillanatnyilag eszembe jutó példák. Viszont talán ebből is látszik, hogy széles a paletta…

Piller Mónika

Éppen idén búcsúzom el az ELTE filmtudomány mesterszakától, amit három év filmelmélet és filmtörténet alapszak előzött meg. Ekkoriban olyannyira elhatalmasodott a skandináv filmek iránti rajongásom, hogy a filmes órák mellett a skandinavisztika tanszékre is sűrűn ellátogattam és megtanultam dánul. Önkéntesként szinte minden magyarországi filmfesztiválon megfordultam, manapság pedig az írás mellett filmforgatásokon lábatlankodom mint werkfotós.

Filmek: Jelenleg az izlandi filmek bűvkörében élek, Fridrik Thor Fridrikssonnal kelek és Baltasar Kormákurral fekszem. Persze mint minden rendes filmszakos, azért egy kicsit én is mindenevő vagyok, de Zs-kategóriás szörnyűségekkel különösen le lehet venni a lábamról.

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Rókus Ákos

2011-ben diplomáztam a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, filmelmélet és filmtörténet-magyar szakpáron, vele párhuzamosan felsőfokú szakképesítést szereztem televíziós-műsorgyártásból. Gyermekkorom első moziélménye az Ovizsaru volt Schwarzeneggerrel, de mióta az eszemet tudom, a filmnézést többnek tartom egyszerű hobbinál. A hetedik művészet bő évszázados evolúciója alatt a modern társadalom egyik fő szervezőjévé vált, generációk számára jelent kikapcsolódást, követendő értékrendet és utazást az ismeretlen felé.

Filmek: A zsánerfilmek nagy kedvelőjeként vonzanak a műfajelméleti kérdések, különösen az akció, a western és a thriller területén érzem otthonosan magam, ugyanakkor rajongok az olyan szerzők életművéért, mint Alfred Hitchcock, Sergio Leone, Clint Eastwood és Stanley Kubrick, de személyes kedvenceim közé tartozik a Tizedes meg a többiek, a Tanú és természetesen a Szindbád ebédjelenete is. Alkalom adtán adok egy esélyt a horrornak (a jó öreg slashert sosem lehet megunni) és elismerem, hogy élnek olyan megkerülhetetlen b-filmes zsenik, mint John Carpenter. A lényeg, hogy sokkal kevesebb lenne az életem, ha időnként nem kalandozhatnék el egy olyan világba, ahol szilárd erkölcsök és átlátható viszonyok uralkodnak. Ahol így vagy úgy, de egyszer mindennek van értelme.

Rudolf Dániel

Nem is tudom mikorra vezethető vissza a film iránti érdeklődésem (értsd szenvedélyes rajongásom), talán valamikor ovis koromban történt először, hogy éles kritikusi szemmel elemeztem a Gumimacik aktuális epizódjait. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Jelenleg az ELTE bölcsészkarán tanulok filmtudomány mesterképzésen, korábban kommunikáció szakon végeztem a Kodolányi főiskolán, és időközben diákzsűriztem is pár filmfesztiválon.

Filmek: Elsősorban a filmtörténet és a klasszikusok érdekelnek, ezen belül bármi, Bergmantól a B-noirokig. „Emberi gyengeségemnek” a klasszikus Star Trek sorozat iránti rajongásomat tartom.

Simor Eszter

Egyszer egy tanárom azt írta valahol, hogy „mezei kritikus” bárkiből lehet. Az ELTE média szakán tanítják a kritikaírást, utána már csak egy kis kultúra kellene a véleményalkotáshoz. Ezek szerint a média szak elvégzése után mezei kritikusnak talán már nevezhetem magam, most egy kis kultúrát igyekszem magamra szedni. Talán egyszer leszek igazi újságíró is.

Filmek: Az abszolút kedvencek nálam a dánok. Főként Lars von Trier, Anders Thomas Jensen, Susanne Bier, Lone Scherfig, de bármi, amit a dogma mozgalom követett el, vagy amiben Mads Mikkelsen szerepel. A „legek” közül Alfred Hitchcock, Stanley Kubrick és Tarr Béla. Új kedvenc Ulrich Seidl. Mostanában az emberi lélek legmélyebb bugyraiba hatoló, metafizikai kérdéseket boncolgató filmek vagy a „háromzsebkendős” melodrámák.

Szatmári Zsófi

Bár a középiskolám filmklubját lelkesen látogattam, akkor még fel nem merült volna bennem, hogy a film valaha többet jelent majd a varrogatásnál vagy más egyszerű, lányos hobbinál. Majd szép lassan, az egyetem másodévére teljesedett ki az ilyen irányú érdeklődésem, amikor is a francia főszak mellé filmes órákat vettem fel. Aztán jött egy év párizsi Erasmus és ezzel párhuzamosan, 2012 tavaszán a Filmtekercs gyakornoki programja. Majd apránként itt találtam magam, félig marketingesként, de jó helyen. Most végzek BA-n, és még nem tudom, merre tovább. Film? Színház? Vagy irodalom? Nem is ez a lényeg, nem zárják ki egymást. Szabad a választás, hogy Beckett, vagy Bresson vagy mindkettő.

Filmek: Főként a szerzői film érdekel, különösen a modernizmus, talán leginkább Godard és Pasolini, emellett a magyar film korszakbeli megkötés nélkül – most Jeles András a kedvencem. Másrészt általában a francia vagy bármilyen frankofón mozi sem hagy hidegen, hamár francia szakos vagyok.

Szentpály Miklós

Még nem írt bemutatkozást.

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „’tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Vághy Anna

Az ELTE film és magyar szakos hallgatója voltam, így az égvilágon semmi különös nincs abban, hogy imádok írni és filmeket nézni. Abban sincs, hogy hatalmas lelkesedéssel gyártok elméleteket (apró és egészen lehetetlen összefüggésekből is), abban inkább, hogy csak ritkán állják meg a helyüket, de kellő türelemmel és humorérzékkel talán szórakoztatóak, olvasója válogatja.

Filmek: Rendezőóriások, műfajiság és szerzőiség határai és leginkább e határok feszegetői izgatnak hosszan és töretlen szenvedéllyel – Kubrick, Tarantino, Coppola és leánya, Lynch, Lars von Trier, Cronenberg, Tarkovszkij, Terry Gilliam, Gondry, Nolan, Wes Anderson és Woody Allen (de az szerelem!).

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.