Keller Mirella

Keller Mirella

Rovatvezető – Papírfény

Az ELTE filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakán vagyok végzős hallgató. Az egyetemi éveket fél év Vietnam szakította meg, mostanában a szakdolgozataimmal foglalkozom leginkább.

2004-ben kezdtem az egyetemet, 2008 óta publikálok (PRAE.HU), 2009-ben lettem a Filmtekercs-csapat tagja, majd átvettem a könyves rovatvezetői posztot. 2010-ben részt vettem Magyarország közel összes filmfesztiválján – az Országos Diákzsűri tagjaként.

Filmek: Elvesztem a ’60-as évek rendezőóriásaiban és a mai napig nehezen keveredek ki belőlük, ezért a műfaji tendenciák helyett a szerzőiség érdekel jobban. Ha tájegységben akarom megfogalmazni, akkor Távol-Kelet (Vietnam, Thaiföld, Korea, Japán, Kína) és India, illetve ahol élek, Magyarország.

Egy párkapcsolat tematikával foglakozó blokkal zárult az idei Eushorts. A szervezők felvonultak és nevetve, csaknem könnyes szemekkel mondtak búcsút, ugyanis az idei rövidfilmes hosszú esemény tényleg maximálisan pörgött. Az emberek jöttek és szerették, és hát ők ezért dolgoztak, hogy menjünk és szeressük ezt az rövidfilm-dömpinget. Ráadásul az utolsó blokk bővelkedett ötletes, már-már beteg fordulatokkal, úgyhogy mindenki gazdagodhatott a „hogyan és mit lehet művelni a párunkkal az életben” témát illetően. Tovább

Hegedüs Péter Magyarországon született, de az amerikai filmekben talált példaképeket és követhető életfilozófiát. Ugyan Ausztráliában tanult és él most is, sok szál köti ide is és Amerikába is. Utóbbihoz a gyerekkori filmek, amikből megtanulta, hogy Arnold Schwarzenegger megmenti a világot, itthon pedig saját hős-nagyapja, aki miniszterelnök volt ’56-ban. Hegedüs Péter – ha nem is teljesen –, de immáron felnőtt és megpróbálja megfogalmazni, hogy Amerika elárulta-e őt, vagy a nagyapja a hazáját, és hogy a többi országban ezekről mit gondolnak, s hogy létezik-e egyáltalán ez a jó-rossz dichotómia, vagy az élet bonyolultabb?

Tovább

anilogue

Az idei Anilogue befogadott egy cseh fesztivált is, vagyis a PAF – Festival of Film Animation from the Czech Republic elnevezésű filmes eseményt, amelyből egy tíz darabos válogatást elhoztak a lelkes szervezők Magyarországra. Ám valószínű, hogy a cseh fesztiválnak másfajta célkitűzései voltak, ugyanis a látott filmek leginkább első kísérleteknek, félig kidolgozott ötleteknek és korai zsengéknek tűntek. A blokk után az az érzésem támadt, hogy szívesen (vagyis szívesebben) megnézném az alkotók három évvel későbbi munkáit. Tovább

Az Eushorts Filmfesztivál Viccen kívül címet viselő blokkjában csupa olyan filmet láthattunk, amely az utazással, a határátkeléssel kapcsolatos. Közös erényük a hiányérzet felkeltése nélküli kidolgozatlanság, megszakítottság. Egy-egy feldobott gondolat, egy-egy útszakasz, persze mind viccen kívül. Tovább

A Ne engedj el… című legújabb Kazuo Ishiguro (Napok romjai, Árva korunkban) regény egy science fiction köntösbe bújtatott sorsdráma, amelytől nem áll távol az egészen az élet miértjeinek mélyéig hatoló kérdésfeltevés-áradat. Szereplőit elidegeníti és furcsa torz világhelyzetbe zárja, mi mégis magunkra ismerünk, és szeppenten pislogunk bele  a létbe. Tovább

Egy rendezőt, kinek filmjei alatt sokakból lett felnőtt, csupa nagybetűvel kéne írni: Wes Craven. Hogy mégis kicsivel írom, annak oka egyszerű: ez a fajta felnőtt lét csak a film által definiált felnőtt-viselkedést jelenti (nem az igazi nagy betűset). Vagyis ha félsz, ha fáj, legalább tegyél úgy, mintha mindez oké lenne. Ez a lecke, s emiatt nem tudjuk eldönteni, hogy ki az, aki nem rettegte végig a Rémálom az Elm utcában- vagy a Sikoly-szériát, és ki az, aki csak úgy csinált, mintha nem is félne.  Tovább

A logót formázó torta az Úri Cukrászda műremeke

Tortával, pezsgővel, fiatal magyar rövidfilmesekkel, filmes újságírásról szóló kerekasztal-beszélgetéssel, zenés mulatozással ünnepelte öt éves születésnapját a Filmtekercs.hu október 28-án, a budapesti Odeon-Lloyd moziban. A születésnapi buli igazi meglepetése a közel egymillió forint összdíjazású FilmCsata rövidfilm-pályázat meghirdetése volt. Tovább

Aleksei Popogrebsky második nagyjátékfilmje a 60. Berlinalén versenyzett az Arany Medve díjért a legjobb film kategóriában, két főszereplője pedig megosztva nyerte el a legjobb férfi színésznek járó Ezüst Medve díjat, s egyáltalán nem ez az egyetlen sikere az Így ért véget a nyaram című alkotásnak. Magyarországon 2010-ben találkozhattunk a filmmel a Titanic Filmfesztiválnak köszönhetően. Immáron moziforgalmazásba került, s hogy ez miért öröm, arról érdemes hosszabban szót ejteni. Tovább

Király Hajnal Könyv és film között – A hűségelven innen és túl című könyve kiválóan illeszkedik a Filmtekercs Fényportál Papírfény rovatába, hiszen nem másról, mint a filmes adaptáció témájának magas szintű, elméleti törekvésű tárgyalásáról van szó. Az írás Kolozsvárott, a Koinónia Kiadó gondozásában jelent meg.

Tovább