Keller Mirella

Keller Mirella

Rovatvezető – Papírfény

Az ELTE filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakán vagyok végzős hallgató. Az egyetemi éveket fél év Vietnam szakította meg, mostanában a szakdolgozataimmal foglalkozom leginkább.

2004-ben kezdtem az egyetemet, 2008 óta publikálok (PRAE.HU), 2009-ben lettem a Filmtekercs-csapat tagja, majd átvettem a könyves rovatvezetői posztot. 2010-ben részt vettem Magyarország közel összes filmfesztiválján – az Országos Diákzsűri tagjaként.

Filmek: Elvesztem a ’60-as évek rendezőóriásaiban és a mai napig nehezen keveredek ki belőlük, ezért a műfaji tendenciák helyett a szerzőiség érdekel jobban. Ha tájegységben akarom megfogalmazni, akkor Távol-Kelet (Vietnam, Thaiföld, Korea, Japán, Kína) és India, illetve ahol élek, Magyarország.

Idén is kaphattunk egy adaggal az ezerszínű országból, ugyanis immáron hatodszorra került megrendezésre az IndiaFest Budapesten. Erről a fesztiválról elsősorban azt kell tudni, hogy gyakorlatilag képtelenség benne csalódni. Bárki, akinek van egy csepp vonzódása India iránt, itt biztosan kap valamit, ami örömmel tölti el. A program ugyanis Indiához méltóan sokszínű: bollywoodi filmvetítés, klasszikus indiai tánc, indiai étel (Shalimar), bazár (Szép Kis India) és bollywoodi buli hajnalig (DJ Milendee). A helyszín pedig a Grund, vagyis a kissé kaotikus, lebontás vagy felépülés között félúton, és félig a szabadban levő helyszín, vagyis „mintha csak Indiában lennénk” – az indiai Nagykövet Úr meglátása szerint. Tovább

Idén második alkalommal kerül megrendezésre az Izraeli Dokumentumfilm Fesztivál 2012. május 11-től 16-ig az Izraeli Kulturális Intézet és az Odeon Lloyd Mozi közös szervezésében. A fesztiválon nyolc film tekinthető meg, különböző, de minden esetben aktualitással bíró témával. Tovább

Tim Burton és Johnny Depp újabb filmmel rukkolt elő, mely korántsem olyan sötét, mint azt a címe sejteti. Ugyan a vámpírfogacskák életeket oltanak ki, s a családi átok kétszáz év hosszúra nyúlik, a szerelmi bánat kicsapongásokat és humort is megenged, s a sajátosan pörgő burtoni stílus közhelyes motívumokon nyugszik. Tovább

Ashgar Farhadi filmje végigszáguldott a világon és mindenhol nyomot hagyott maga után: Oscar-díj, berlini Arany Medve, a sok – csodálattól letaglózott – néző. Nálunk kis nézőszámot élt meg, de rosszat még nem hallottam a filmről. Aktuális téma, remek színészi játék és tökéletes szerkesztés; ezek jellemzik az iráni drámát, melyet témaindító filmjéül választott az immáron tíz éves Jól-Lét Alapítvány.   Tovább

Michael Haneke a kortárs európai filmművészet legmeghatározóbb alkotóinak egyike. Munkáiban zavarba ejtő élességgel fogalmaz az emberi létezés legvégső morális kérdéseiről: bűnről, lelkiismeretről, erőszakról, szeretetről, idegenségről és összetartozásról. A szerzői látásmód következetes érvényesítése Haneke esetében jóval több, mint pusztán egy egyéni stílus kialakítása. Filmjeiben az ábrázolás látszólagos szenvtelensége, hűvössége valójában a néző állásfoglalásának, erkölcsi felelősségvállalásának kikényszerítésére szolgál. Tovább

 A kolozsvári születésű kortárs író kulcsregényének az 1992-es Sinistra körzetet tartják, melyben egy groteszk – fekete humor és irónia mentén szerveződő – világot hoz létre, mely tulajdonképpen a totalitárius rendszer megrajzolása. Zárt tér, kevés karakter és behatároltság – ezek jellemzik azt a világot, melybe belépve identitásvesztés történik, s kilépni csak lopva, futva lehetséges. Közben meg mégis évek telnek el, valakinek az egész élete (ezen a helyen). A Verhovina madaraiban ettől eggyel tovább lép: nincs kilépés, a világvége itt éri a szereplőket. Ám akkor a madarak visszajönnek. Komorfekete, mégis katartikus és lenyűgöző regény. Ki merem jelenteni, hogy számomra a 2011-es év legelsöprőbb olvasmányélménye!

Tovább

Gothár Péter nagyjátékfilmjeinek vizsgálata során az első és leghangsúlyosabb dolog, ami feltűnik: művei rendszerben is szemlélhetőek, méghozzá – a szerzői motívumok ismétlődése mellett ‒ az egymást követő generációk szempontjából. Tehát a filmek története kirajzol egy nagy élettörténetet, ami a kisgyerek kortól kezdődik és egészen a félszáz évet betöltő életkorszakig eltart.[1] Tovább

A bollywoodi filmdömpingnek köszönhetően a filmzene téma is közel végtelen. Beszélni inkább a párhuzamok és ellentétek mentén lehet, vagyis, hogy miként viszonyulnak egy nem-bollywoodi filmben megjelenő zenéhez, miért annyira más ez? Tovább

Paul Schrader forgatókönyvíró, rendező és filmkritikus. Az ő forgatókönyvírói munkásságához kötődnek – többek között – a következő Martin Scorsese filmek: A taxisofőr, Dühöngő bika, Krisztus utolsó megkísértése. Tehát nem kispályás valakiről van szó, nagyon nem. S persze a filmek mindig nagyobb reflektorfényt kapnak, mint a tanulmányok, most mégis, vagy pont ezért, egy írásra világítunk rá – az ő tollából. Tovább

Nehéz nem személyes hangon beszélni a negyedévente megjelenő folyóirat Magyar film az 1980-as években című számáról, hiszen, ami a témát illeti, velem egykorú, ami pedig a folyóiratot magát, mióta filmeket nézek, elkísér. S ezzel bizonyára nem vagyok egyedül: a Metropolis tananyag és olvasmány, éppenséggel egy olyan folyóirat, ami szinte könyv: lapszámai nem évülnek el, de mindig izgalommal lehet várni a folytatást. Tovább