Keller Mirella

Keller Mirella

Rovatvezető – Papírfény

Az ELTE filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakán vagyok végzős hallgató. Az egyetemi éveket fél év Vietnam szakította meg, mostanában a szakdolgozataimmal foglalkozom leginkább.

2004-ben kezdtem az egyetemet, 2008 óta publikálok (PRAE.HU), 2009-ben lettem a Filmtekercs-csapat tagja, majd átvettem a könyves rovatvezetői posztot. 2010-ben részt vettem Magyarország közel összes filmfesztiválján – az Országos Diákzsűri tagjaként.

Filmek: Elvesztem a ’60-as évek rendezőóriásaiban és a mai napig nehezen keveredek ki belőlük, ezért a műfaji tendenciák helyett a szerzőiség érdekel jobban. Ha tájegységben akarom megfogalmazni, akkor Távol-Kelet (Vietnam, Thaiföld, Korea, Japán, Kína) és India, illetve ahol élek, Magyarország.

Georges Simenon: Aki a vonatokat nézte

Simenon hatalmas életművet tudhat magáénak, melyek közül mennyiségileg és az ismeretség tekintetében is a Maigret-történetek a legmeghatározóbbak. A filmadaptációk zöme is Maigret-vel foglalkozik. De Simenon korántsem volt ilyen egyoldalú, utazásokkal és nőkkel színesített kalandos élete során számos stílusban alkotott: a ponyvától a szépirodalmi elismerésig terjed a skála, még ha ez utóbbiból életében nem is kapott túl sokat. Mindenesetre az Agave gondozásában megjelent Simenon-sorozat legújabb darabja, az Aki a vonatokat nézte című regény a keményebb Simenon-írások egyike. Tovább

A rózsa neve

Umberto Eco újra kiadta A rózsa nevét. Átdolgozott kiadás, vagyis javításokkal emelt – mintha eddig nem lett volna kiemelkedően zseniális! Viszont ha a tökéletes a cél, lehet, hogy megérünk még pár kiadást. Vagy mindez csak annyit jelentene, hogy a téma aktív, mind szerzői, mind befogadói oldalról, és ahogy gyűltek az ötletek, gondolatok, egyszer csak elérték azt a határt, hogy érdemes velük dolgozni, s a jövő olvasói elé egy továbbcsiszolt művet tárni? Én mindenesetre köszönettel veszem ezt a gondosságot, s köszönet az Európa Kiadónak és a könyv (újra)fordítójának, Barna Imrének is, hogy A rózsa neve magyarul is újra megjelenhetett. Tovább

Éves mérleg – 2012 könyvkiadásai

Teljes mértékben szubjektív könyves áttekintő az, amit olvashattok. A lényege a rovat ez évi működésének összegzése. A Papírfény minden olyan könyvet befogad, amelynek van filmes kapcsolódása. Még az sem kizáró, hogy nem az adott évben jelent meg, hiszen vannak kimaradt kötelezők, illetve olykor a filmes történések uralják a könyves eseményeket. Most azonban a 2012-ben megjelent kedvenc könyvek sorakoznak fel.

Tovább

 „Az a vágyam, hogy megrendezzem a Pikniket, valahogy hasonlít a Solarist megelőző állapotra. Most már értem az okát. Ez az érzés azzal függ össze, hogy legális lehetőségem nyílik arra, hogy érintkezésbe kerüljek a transzcendentálissal.” (Részlet Andrej Tarkovszkij Naplójából. Andrej Tarkovszkij: Napló, Osiris Kiadó, 2003.) Tovább

Az özvegy

Georges Simenon neve leginkább Maigret nyomozásai kapcsán híresült el, illetve A londoni férfi című könyve a Tarr Béla nemzetközileg számon tartott és nemrégiben dévédén is megjelent filmalkotásának köszönhetően. De van még egy fontos adaptáció, melynek alapját Georges Simenon szolgáltatta, s ugyan a filmhős, Alain Delon klasszisokkal elegánsabb karakterré emelkedett, az eredeti mű kulcsfigurái pszichológiai komplexitásuknak köszönhetően ugyanolyan érdekes személyiségeknek bizonyulnak. Tovább

Bohumil Hrabal: Münchhausen

Hrabal Magyaroroszágon fontos. Hrabalt értjük és szeretjük. A mostaniak kevésbé, szüleink még jobban. Olvassuk, nevetünk, hümmögünk, az egész szinte mindig olyan, mint egy párbeszéd. Kicsit mintha inkább mondaná, mint írná. Hrabal csordogál, nem ömlik, csak úgy szép komótosan, de megállíthatatlanul – hosszú mondatai zuhatagai alól kacsint ki a szerző. Tovább

Ezen a héten két remek fesztivál között vagyunk, lezajlott a Verzió, de máris elkezdhetjük várni az Anilogue Filmfesztivált! S amíg nem kezdődik, filmklubok várnak nézőikre, többnyire kihagyhatatlan klasszikusokkal. Illetve egy három napos „Ember Judit Film Fesztivál”.

Tovább

Térey János költő, drámaíró, esszéista. Filmszakon inkább A Nibelung-lakópark és a Johanna, magyarszakon inkább a Paulus című verses regény fémjelzi nevét. S aki sem ilyen, sem olyan szakon, annak talán a Teremtés vagy sem kapcsán kibontakozó Nemes Nagy Ágnes vita ütötte meg a fülét (lévén, hogy a viták hangosabbak, mint az elemzések). Én meg csak azt mondom, hogy mindaz, akinek még nem esett le, hogy az irodalom miért izgalmas (ifjú kora vagy a sok kötelesség súlya miatt), olvassa Térey új esszékötetét! Legyen egyszerre szabad és művelt, merjen gondolni, véleményt formálni!

Tovább